A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

Tehát így is kell nézni. Takarmány vagy leszerződött állat. Kettőnek együtt többet kell, hogy adjon. Az én véleményem szerint bizonyos tekintetben jobb, hogy ha takarmány van több a központi hatalom kezében, mert azt mindig vissza lehet adni, mindig vissza lehet adni, bármikor oda lehet adni, a tsz-nek is lehet adni takarmányt, az egyéni parasztnak is, mindenkinek lehet takarmányt adni, ha van, de ha nincs a kézben, akkor megszerezni azt olyan gyorsan nem lehet. És ezért bizonyos esetekben jobb a takarmány, mint a leszerződött állat. De népgazdasági szempontból mindegy, mert a kettőnek együtt kell többet kitenni, mint a korábbi időben volt takarmány és leszerződött állat. Na most, hogy honnan. Az is világos. Mi úgy gondoljuk, helyes az, ha úgy vesszük, állami gazdaság — mert ezt azért ne feledjük el, hogy ezek következetesebben szocialista elemei a népgazdaságnak —, amelyek kifejezetten árutermelő üzemek kell hogy legyenek és részben tenyésztők, aztán jön a termelőszövetkezet. De azon belül kétféle elem van. És én is azt mondom, hogy azon belül tartsuk számon a kettőt, külön. A tsz közösét és a háztájit. Annál is inkább, mert még ott is van egy probléma a tsz-en belül, mert akár tetszett nekünk, akár nem, egynéhány tsz mégiscsak növénytermelő tsz lett a gyakorlatban, és most olyan helyzet állt elő, hogy a termék, a takarmány a tsz-nél van, a jószág meg az egyéninél. Most mit kell csinálni? Mi azt nem tehetjük meg, hogy a jószágot, meg a takarmányt tartsuk külön, mert abból borzasztó kár származik, valahogy a kettőt össze kell hozni, még a tsz-en belül is. A jószágot, meg a takarmányt. Most, ha van egy okos vezetőség és van benne realitás, akkor ő ezzel az eszközzel él, és az egyénieknél lévő állat egy részét a közösbe tudja húzni a takarmány segítségével, ha erre van reális lehetőség, vagy van hova tenni, ahol nincs hova tenni, ott én azt hiszem, hogy megfelelő józansággal és számvetéssel, a takarmányt kell odavinni, ahol az állat van, mert különben nem lesz belőle sem hízott marha, sem hízott disznó, se semmi. De azzal is kell külön számolni. Végül van az egyéni. Van az állami gazdaság, a tsz — azon belül kettő — és az egyéni. És van itt még egy tényező, amivel itt nekünk nem kell számolni, mert szerződést sem kötünk semmit, de a lakosság ellátása szempontjából nem utolsó a saját fogyasztásra magánosok által nevelt állat. Hát azért az is a világon van, és az is kitesz bizonyos mennyiséget nálunk, és az is számít a lakosság ellátásánál. Mert aki hizlal magának egy másfél mázsás disznót, az azt fogja megenni. Annál is inkább, mert itt azért mégis az a helyzet, hogy se kukoricát, se hízott malacot, se semmit egyéni paraszt vagy magános bányász az országból kivinni nem tud, mert annak itt kell valahol cirkulálni, és előbb vagy utóbb az emberek gyomrába kell kerülni, a belső fogyasztásra szánt résznek. A másik rész megy exportra. Az egyéninél feltétlenül látni kell, hogy a beruházás leállt. Ennek ez a lényege. Ez döntően onnan van, hogy gondolja, hogy jön a tsz, és hogy valahogy be fog abba a tsz-be kerülni. Ez onnan van, és tény, hogy leállt, és ez más vetületen népgazdasági problémát idéz elő. Csökkent bizonyos mértékben a termelési kedv. Ez is egy tény. De nekünk szembe kell nézni ezekkel a dolgokkal úgy is, mint az egész szövetkezéssel. Pl. nézzék meg, nagyon érdekes, hogy az ellenség mit csinál ezzel a mi szövetkezeti mozgalmunkkal. Hogy hogyan kezeli ezt. Hát, abból is tanulhatunk valamit. Ők például a következőt veszik. Ez a Szabad Európa [Rádió], vagy minek hívják, hát az is egy olyan munkaszervezet, ott vannak állások, meg fizetést kapnak, meg már tanultak tőlünk is valamit, és munkatervek alapján dolgoznak. És ők a munkatervüket, a mi őszi tsz-fejlesztésünkre építették. Elkészítették, annak rendje szerint a felelősöket is kijelölték, azt hiszem, szóval mindenki számol azzal, egy teljesen 317