A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

tük, pl. a kenyérgabonát és a hústermelést 100 holdra vonatkoztatva, ott nincs csökkenés, sőt búzából olyan kiemelkedő terméseredmények vannak, mint pl. Bátaszék községben, ahol az egész falu tsz-ben van — 6000 holdas tsz — és több mint 13 mázsás átlagtermése van az egész község búzavetésének. Ez a község történetében sohasem volt. Nekem az a véleményem, hogy ha a szükséges intézkedéseket, a megfelelő agrotechnikai munkákat elvégezzük, és helyes irányban segítjük a tsz-eket, nem szabad csökkennie, nem szabad, még átmenetileg sem. A másik, amit fel szeretnék vetni, az, hogy termelőszövetkezeti községeinkben nincs megoldva párttitkárainknak a megfelelő helyzete. Ugyanis egy nagy termelőszövetkezeti község párttitkárának igen sok a dolga, és ha munkaegységre dolgozik, akkor a többivel szemben mondjuk hátrányos helyzetbe kerül. Van néhány község, ahol olyan megoldást próbáltak teremteni, hogy a párttitkárt — az aki, különben is alkalmas ember, köztiszteletben áll a tsz-en belül — elnökhelyettesnek választották meg, és mint függetlenített elnökhelyettes végzi a párttitkári ténykedést is. Az a kérdés, hogy hogyan haladjunk tovább? Elvtársak! Nekünk az a véleményünk, hogy a kedvező gazdasági és politikai feltételek alapján tényleg komoly előrehaladást tudunk elérni a termelőszövetkezetek fejlődésében. Mi sem tartjuk helyesnek, hogy ilyen számszerűség legyen itt. Azt hiszem, elvtársak, az az elv helyes, hogyha becsületbeli kötelességünknek tartjuk a termelőszövetkezetek megszilárdításában az egyénileg dolgozó parasztok között végzett politikai munka állandó javításával azt, hogy minél több kedvező feltételt teremtsünk meg a továbbszervezésre, és ezeknek a felhasználása mindannyiunknak becsületbeli ügye, de ahol a feltételek nincsenek meg, és ezt adminisztratív intézkedésekkel, vagy olyan helytelen munkával akarják helyettesítem, amivel megrontjuk a kölcsönös bizalom légkörét az egyénileg dolgozó parasztokkal, az nem hiba, hanem súlyos bűn, és azt nem szabad tűrni. Mi mindent megteszünk, hogy a kedvező feltételeket szaporítsuk, és jó politikai munkával nagyobbat lépjünk előre, de nem azt tartjuk presztízskérdésnek, hogy a község, illetőleg a megye az idén lesz-e termelőszövetkezeti megye, hanem azt, hogy úgy menjünk előre, hogy a dolgozó parasztsággal egyetértésben, és ne romoljon, hanem inkább erősödjön a kapcsolat. NYERS REZSŐ

29 elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! A Politikai Bizottság határozat-tervezetével egyetértek. Néhány megjegyzést szeretnék tenni. Talán egy kis megjegyzéssel kezdeném, az első oldalon arról van szó, hogy a fejlesztés időszakában a munkás-paraszt szövetség tovább erősödött. Én ezzel egyetértek. Ez a lényege az egy év óta megtett utunknak, és általánosítva ezt lehet mondani, de hogy ne tegyük hozzá, hogy ezen belül helyenként nehézségek, problémák jelentkeztek, valamint a szocialista útra még nem elhatározott egyéni parasztokkal kapcsolatban még problémánk van, azt hiszem, ez szimplifikálása lenne a dolognak. Amikor értékeljük, szerintem hozzá kell ezt tenni, azért is, mert ezzel nem mondunk semmi újat, amikor a fejlesztést elindítottuk, Kádár elvtárs felszólalása nyomán egyetértőleg megállapítottuk, hogy itt nehézségek lesznek óhatatlanul.

30 És néha a termelésben, néha a felvásárlásban jelentkeznek is ilyen problémák. A jellemző szerintem is az, hogy a munkás-paraszt szövetség erősödőben van. A meglévő termelőszövetkezeteink, ha tavasszal alakultak is, zömében biztató helyzetben. Nagyon sok nehézség van egyik-másikban, főleg az állatállomány megteremtésében, de van olyan termelőszövetkezet, ahol nehézség van abban, hogy nem mennek ki dolgozni, főleg az őszre alakuló termelőszövetkezetekben. Ennek ellenére azt tapasztalom az utolsó két hónapban — hét vagy nyolc községben jártam 305