A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

mányol másokat. Szerintem úgy kellene ezt a megfogalmazást beletenni, hogy aki mondjuk nem vesz idegen munkaerőt igénybe, azt ne adóztassuk meg, akármenynyit termel a belterjességgel. De aki idegen munkaerőt vesz igénybe, azt szerintem meg kell adóztatni. Legalábbis a mi megyénk azt mutatja, hogy ezekre több adót kellene rátenni, mert káros hatással vannak az üzemi termelésre is. Én Horváth elvtárs által felvetett kérdéssel, hogy meg kellene találni a módját annak, hogy hogyan válna érdekeltté a paraszt, hogy tényleg a gyerekét is bevigye a tsz-be dolgozni - most már tényleg ideje volna kidolgozni ennek a módszerét. Az országban hol oldották meg a legjobban, ennek volna leírása, ez az újságban megjelenne, hogy s mint csinálják, mert én is egyetértek azzal, hogy nem ér az semmit, hogy gyerünk, csak a munkaegységre törekedjünk, nem oldja meg a kérdést. Sok helyen így merül fel a kérdés, nem elsősorban a munkaegység és a munka minősége arányában kapja, hanem ahány munkanapot eltölt. Sok helyen nincs ez a kérdés megoldva. Jobban kellene propagálni, hogy mi a legjobb módszer. A szocialista munkaverseny kérdése szerintem megint időszerű kérdés. Szerintem ez motorja lenne és előre vinné a kérdést a mezőgazdasági munkálatok között is, a nagyüzemi gazdálkodásban erről a kérdésről is jó lenne, ha a határozati javaslatban szó lenne. Ha nem is úgy, hogy indítsanak stb., hanem felhívás erre, hogy ezt tessék csinálni, Ugyanakkor a hivatalos szervek adnának javaslatot, hogy hogyan és mint kellene csinálni. A mezőgazdaságban ez a kérdés még nem mozgalom, és sok helyen be sem indult még, holott tudjuk, hogy egyik legfontosabb kérdés, ami mondjuk előre visz bennünket, és biztosítja a kommunisták kifejlődését. (Szünet) PRANTNER JÓZSEF elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Kedves elvtársak! A határozati javaslatot én nagyon jónak tartom, főleg azt hangsúlyoznám ki, hogy nagyon mértéktartó és nagyon felelősségteljes munkát tükröz. Amit én fel szeretnék vetni, elvtársak, az elsősorban az, hogy az ez évi tsz-fejlesztés és megszilárdításért folytatott munkánk igen komoly forradalmi tapasztalatot eredményezett. Ezt nemcsak úgy gondolom, hogy a termelőszövetkezetek fejlesztése terén végzett munkánkra érthető ez csupán, hanem ennek a munkának bonyolultsága és sokoldalúsága olyan tanulságokat is szolgáltatott, hogy sok párt és állami szerveink munkájára vonatkozólag igen komoly mértékben fel lehet ezt használni. Én ebben a munkában szerzett tapasztalatoknak azt az oldalát szeretném kihangsúlyozni, hogy bebizonyosodott, hogy a termelőszövetkezetek megszilárdításánál és tervezésénél is mindig a kétfrontos harc útján kell nekünk haladnunk. Visszaemlékeznek az elvtársak arra, hogy a márciusi központi bizottsági ülésen én felszólaltam, és a fejlődésnek bizonyos láncreakciójáról beszéltem, és hát azóta is több elvtárs, hol tréfásan, hol komolyan megkérdezett engem, hogy mi van azzal a láncreakcióval? Mit mutatnak ezek a tapasztalatok? A jó politikai munka, a kedvező politikai légkör tényleg segíti a mi munkánkat, megkönnyíti a mi munkánkat. Ellenben olyan tapasztalatokat is szereztünk, hogy a láncreakció nemcsak ilyen pozitív irányban indult meg, hanem egyes elvtársaink fejében negatív irányban, amikor is a „hurrá" hangulat, a versenyszellem nagyon sok elvtárs felfogásában és munkájában uralkodóvá vált, és ezzel igen komoly károkat okoztunk az ügynek, és nagy nehézségek közepette tudtuk jóvátenni az elkövetett hibákat. Nálunk lényegében 8 ősszel induló községben voltak komolyabb nehézségek, de a nehézségek fő oka a 303