A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

nál, jelenlegi szövetkezeteink és a jövőben alakuló szövetkezeteink érdekében rendkívül fontos kérdésnek tartom. Benne van a határozati javaslatban, a 6. oldalon, hogy általában pártszervezeteink többségükben megoldják feladataikat. Én most nem tudom, hogy mit jelent az, hogy általában megoldják - a határozati javaslat szerint. Attól függ, hogy a pártszervezet a párttitkár vezetésével a községben községpolitikát képes-e kialakítani, azt vezetni, irányítani, mozgósítani a pártonkívülieket is, akkor ha ezt nézzük, ezt várjuk a párttól, akkor azt kell mondani — legalábbis amerre én járok, nemcsak Heves, hanem más megyékben is —, hogy erre még a mi pártszervezeteink nem képesek teljesen. Még többségében nem is lehet mondani. (Marosán elvtárs: Budapesten 3000 alapszervi párttitkárnak nincs semmiféle iskolája...) Marosán elvtárs, Budapesten más a helyzet, mind vidéken! (Marosán elvtárs: vidéken is van alapszervezet,..) Budapesten üzemi munkások vannak, egészen más a helyzet. Más körülmények között nőttek fel, más politikai nevelést kaptak, szervezeti életet éltek, vidéken pedig ez a lehetőség nem volt meg a felszabadulás előtt és a felszabadulás után sem, mert nem volt nagyüzemi gazdálkodás! Az én véleményem az, hogy itt fokozottabb munkát kell végezni, hogy ezt a hiányosságot kiküszöböljük, hogy alapszervi titkáraink valamilyen pártoktatásban részesüljenek. Az a véleményem, hogy biztosítsuk a határozati javaslatban foglaltak végrehajtását, meg kell nézni a mezőgazdaságban a párttitkárok függetlenítésének kérdését, és szélesebbé kellene tenni, mint ahogy most van. Hiszen olyan periódusban élünk, olyan kort él át a mezőgazdasági dolgozó, ez a legnehezebb a számára, nemcsak az átmenet, hanem a megszilárdítás korszaka, a nagyüzemi gazdálkodás megszilárdításának a kora. Szerintem nem ártana itt hangsúlyozni, hogy a függetlenített titkárokat bizonyos mértékben szélesítenénk [sic!], mint ahogy az ma van. Ha a határozati javaslatba nem is tesszük be, de szerintem a Központi Bizottságnak, a Politikai Bizottságnak foglalkoznia kellene ezzel a kérdéssel, hogy a pártfunkcionáriusaink hogy állnak most politikai és szakmai képzettség szempontjából. Szintén a PTO tájékoztatójára hivatkozom, ahogy ott néztem, és azt tapasztaltam, hogy a pártfunkcionáriusok több mint 50%-ának nincs érettségije. Aztán 42%-ának nincs még 8 általános iskolai végzettsége sem. Nem azt mondom, hogy nem lehet politikai munkát végezni 4 elemi iskolával is, hiszen én is azzal kezdtem, mikor a párt a kezébe vett. De a helyzet az, hogy ott megfelelni a követelményeknek, végrehajtani azt, amit a párt vár tőlünk, hangsúlyozom, nem lehet anélkül, hogy ne legyen továbbképzés, ne legyen továbbképezve, ne kapjon pártiskolát, ne kapjon politikai, szakmai továbbképzést, nem lehet! Akármilyen nagy a lelkesedése, akármilyen jó a szíve, nem tud eredményes munkát végezni. Nekem a javaslatom az volna, hogy irányt kellene venni, és meg kellene adni, hogy mi az irány. Nem azt mondom, hogy egyszerre a járási pártfunkcionáriusokból, községi titkárokból csináljunk mérnököket - bár ez nagyon jó volna, el lehet képzelni egy városi párttitkárt mérnöki diplomával, aki a munkáját jobban elvégezné, mint egy 4 elemit végzett ember. El tudom képzelni, valószínűleg jobban is el tudná végezni. Nem azt mondom, hogy így, egyszerre. Vegyünk irányt, határozzuk meg a járási, városi párttitkároknak, hogy ilyen és ilyen tudást kell elérniük. Egy: mit adjon neki a párt politikai, pártoktatás terén; kettő: mi az, amit neki magának kell levelező úton elsajátítani szakmai téren ahhoz, hogy a munkáját jól elvégezze. Általában a helyzet az, hogy nem pártvonalon, más területeken ez mindenütt megy, nálunk a hadseregben is irányt vettünk arra, hogy minden tisztünk, aki 45 után bekerült a hadseregbe, a párt beküldte, hogy az 301