A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

Árpád elvtársakkal. A példa, amit felhoz, egyáltalán nem jó, hogy azért kell növelni, mert az export. Az exportot mi általában mindig kiemelten kezeljük. Vannak külkereskedelmi vállalataink, melyek összesen három cikkre épülnek fel, három főosztállyal, három cikk exportálására a Szovjetunió felé. így néz ez ki. Kiemelten foglalkoznak vele. Vagy pl. a hajó. Mindig is kiemelt cikk volt, és a NIKEX-nél egy egész osztály csak azzal a 10-20 hajóval foglalkozik, amit mi szállítottunk. De bármennyire kiemelt volt, azzal sokszor lemaradtunk. Nem azért, mert nem volt vagy ki volt emelve, hanem lemaradtunk, mint ahogy most, jelenleg műszaki nehézségek miatt, vagy néhány évvel ezelőtt, amikor a hegesztésre áttértünk, fele hegesztett hajóra. Akkor is lemaradtunk 2-3 éven keresztül. Tehát ezen az ilyen kiemelés szerintem nem segít. Egyszerűen arról van szó, hogy bízunk-e abban, hogy a minisztériumok nem akarnak becsapni bennünket. Persze, ellenőrizni kell, nehogy félrecsússzanak a dolgok - de nem így, hogy folyton kiemelgetünk mindent, és mindent központilag veszünk kézbe. Én ezt a választ nem tudom elfogadni, és ezt külön meg kell majd beszélni. Az ipari fejlődés üteme [a] másik kérdés, amiben Kiss elvtárssal nem értek egyet. Voltaképpen örülök, hogy sok kérdésben segített nekem a válaszadásnál, és más kérdés, hogy én helyeslem az ő felszólalását. Az ipari fejlődés ütemével: én kihangsúlyoztam a bevezetőben, hogy reálisnak, jónak tartom, és úgy gondolom, egy év alatt ennek a 65-70%-nak kb. a felső szintjén vagy picikét afölött fog kialakulni a terv. Nem javasoltam egy szóval sem a Politikai Bizottság nevében, a magam nevében pláne nem, hogy ezt az előirányzatot növelje meg a Központi Bizottság. Azt, hogy közben elmondtam, hogy ez a terv nincs túlfeszítve, van a tervben biztonság, mert pl. 1957-ben vagy 1958-ban 12%-ot, ebben az évben kb. 10%-ot emelkedett a termelésünk, és a jövő évben is kb. 9%-ot fog emelkedni, ha nem 10 lesz a mi termelési tervünk teljesítése, ez nem azt jelenti, hogy most na hajrá, akkor gyerünk, feszítsünk, ha ez így néz ki. Amit Kiss elvtárs válaszolt, hogy 1957-hez nem jó viszonyítani, hát jó, akkor az 1958-at elfogadom, de 1958-ban már tényleg nem egy elesett állapotban volt a magyar népgazdaság, és ahhoz képest is erre az évre 10%-ot növekedett. Ez nem helyes válasz. És az különösen nem helyes válasz, Kiss elvtárs, hogy ha a hét év átlagához viszonyítjuk — az előző hét évhez —, akkor néhány tizeddel jobb ez a hét év. Hát nem jó válasz ez, elvtársak. Ilyet le sem mernék sehol írni, mert mindenki tudja, hogy az előző hét évben benne volt az ellenforradalom esztendeje vagy két esztendeje, mert az 1956-ot is megzavarta, az 1957-et is megzavarta. Benne volt az 1954, amely az 1953-as és 1954-es leállítás, jobbra-balra tingli-tanglizás esztendei voltak. Hogy ehhez képest néhány tizeddel jobb ez a hét év, az nem bizonyít számunkra semmit. Én azt hiszem, hogy nem kell most a tervet tovább feszíteni, nem kell a 65-70% fölé menni. Újra megismétlem, hogy ebben az állapotban nem szégyellnivaló ez a terv, s ha néhány százalékkal túlmegyünk, és 73 vagy 74% alakul ki, attól nem esik össze a világ, ha mondjuk a kongresszusig 70%-ról beszélünk, és utána egy fél esztendővel azt mondjuk, hogy 72%-ig mentünk fel. Nem kell félni a Tervhivatalban, hogy itt a pártban újra kialakul az, hogy itt Politikai Bizottság, Titkárság és pláne egy személy elkezd kiabálni, hogy még 5%-ot feszítsünk. Ettől nem kell félni. Ha mondjuk, tényleg, jó, személyemben ilyen beállítottságú lennék, akkor nyugodtan meg kell mondani, nemcsak Kiss Árpád elvtársnak, hanem akármelyik beosztottjának is, hogy hallja maga Fock, maga kezd itt nagyon gyanús módon viselkedni. 269