A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

ha figyelembe vesszük, hogy még mindig az összfelhasználásnak 52%-át kapitalista országból szerezzük be nagyon kemény devizáért — és azért sok textilt kell adni, hogy ezt a devizát előteremtsük —, véleményem szerint minden lehetősége megvan, hogy itthon állítsuk elő a gyapjú legnagyobb részét, és nagyon keveset kellene csak merinó gyapjúra adni, mert a keresztezések sikerültek, és nagyon jó minőségű gyapjút tudunk előállítani. S ha még azt is figyelembe veszem, hogy nagyon igénytelen állat a juh, és olyan területeket lehet felhasználni a tenyésztéshez, amin nem lehet kulturált növényt [sic!] termeszteni. Évek múlva, amikor a közhangulat is meglesz, és a juhokat, különösen a tenyészállatokat, szüretnél nem fogják paprikásnak megfőzni, biztos, hogy az állatállomány növekedése meglesz. Elvtársak, nagyon komoly problémát jelent a selyemipar nyersanyagszükségletének megteremtése. Azelőtt Magyarországon családok éltek abból, hogy selyemhernyó-tenyésztéssel foglalkoztak. Jó árat fizetünk érte, de ma már nem szívesen csinálják, mert piszkos munka, mert faleveleket kell hozzá szedni, holott ténylegesen a fiatalkorúakat, a gyerekeket lehetne ezzel foglalkoztatni. A beváltási ár jó, de sajnos nem megy, és nekünk ezt kapitalista relációból, meg baráti országokból kell beszerezni. Megyünk a bolgár elvtársakhoz, ott meg tudják oldani, hogy selyemhernyót tenyésszenek, nekünk meg el kell menni Kínába, meg Bulgáriába, meg kapitalista országba, mert évről évre csökken, annak ellenére, hogy a felvásárlási ár véleményem szerint megfelelő. Ugyanez vonatkozik pl. az erdőtelepítésekre. Gódor elvtárs beszélt arról, hogy szalma kell a cellulózgyártáshoz. Mi elsősorban nem búzaszalmára és gabonaszalmára tervezzük a felfutást, hanem rizsszalmára, amit nem lehet alomszalmának felhasználni. Ez kevés, és nagyon kellene pl. a fűzvessző-telepítéssel, nádtelepítéssel és erdőtelepítéssel foglalkozni, mert ez megint komoly hazai nyersanyagbázis biztosítása lenne. Nemcsak a papíripar, hanem a bútoripar nyersanyagbázisának megteremtéséről is szó van. A len [és a] kender termelésről, ami — meg kell mondani itt, a Központi Bizottság előtt — nagy örömünkre szolgált ebben az évben. Nagyon féltünk, hogy a termelőszövetkezetek nagyarányú fejlesztésével csökkenni fog a len [és a ] kendertermelés. Az összes szerződéses vetésterületet elvállalták az újonnan alakult termelőszövetkezetek, és nemcsak hogy a 100%-ot leszerződték, hanem még 15%kal többet is vállaltak. Ez nagyon komoly tény, mert érzik annak a jelentőségét, hogy ezekre a növényekre is rá kell menni [sic!], és ez a foglalkoztatottságot is tudja biztosítani a mezőgazdaságban. Ha lehetséges lenne, javasolnám, hogy az ipar hazai nyersanyagbázisára egy-két szakaszban térjünk ki. Szurdi elvtárs beszélt arról, hogy a termelési profilok helyes elosztására figyelmet kellene fordítani. A példához, amit felhozott, nagyon röviden csak annyit, hogy ebben az esetben, amit Szurdi elvtárs javasol, a Tervhivatal mondta meg, hova, milyen gép legyen és milyen profil. A fóliagépről van szó. Ez az ipari kiállításon volt, egy nyugati cég állította ki, s a Tervhivatal döntötte el, hogy ezt nem a vegyipar, nem a kohó- és gépipar — mert ők is kérték —, hanem a könnyűipar kapta meg. Az elvtársak látják, hogy mosott szőlőt árusítanak, ezeket a csomagolóanyagokat, az egész vékony fóliákat gyártjuk rajta. De helyes, elvileg én teljes egészében egyet tudok érteni Szurdi elvtárs felvetésével, mert nagyon sok olyan tény van, ahol a profilnál áttörés van. Nálam is van olyan profil, ami Czottner elvtársnál, a vegyipar területén megtalálható. Pl. a győri műbőrgyár fejlesztését most megterveztük. A nehéziparban is folyik tervezés. Ott megtervezik a Rugy255