A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

ami még fellelhető, égetik most is. A mi küldöttségünk bevallása szerint ez a két lényeges momentum van itt, ha összevetjük. A marxista-leninista vonalat illetőleg elmondhatjuk, hogy az SZKP kongreszszusának a tükrében igazolást nyert a mi politikánk, de a gyakorlati tevékenységet illetően még messzi vagyunk az SZKP munkájában érvényesülő következetességtől, munkalendülettől, tehát az eszme és a politika megvalósítása az életben nem azonos a gyakorlattal, ezt tudni kell. Nem elvileg más, hanem a miénk még gyermekdedebb, fejletlenebb az SZKP gyakorlatától és ez mutatja nekünk, hogy hol kell javítani. Ami a tapasztalatok feldolgozásának a módját illeti. Nem tudom, az elvtársaknak mi a véleménye, a mi küldöttségünk azt ajánlotta a Politikai Bizottságnak, hogy ne intézzük el a XXI. kongresszust olyan módon, hogy összehívunk egy nagy aktívát, ott beszélünk a XXI. kongresszusról, utána hazamennek az emberek, aztán meg a szemináriumokon, meg hasonló módon [sic!]. Azt mondjuk — ha egy kicsit nehezebb is —, kíséreljük meg a saját munkánkkal és harcunkkal összefüggésbe hozni, hogy még inkább kommunista módon foglalkozzunk a XXI. kongreszszussal. Ugyanis a kommunisták munkamódszerére az jellemző akár ünnepről, öröm- vagy gyászünnepről van szó, elismerésről, bármiről, hogy ő a maga munkájában mit fog tenni ezzel összefüggésben. Azt hiszem, hogy ez helyes. Ezzel nem végeztük el, hogy most mi majd áttérünk a saját feladatunkra, hanem azt hiszem, hogy kétszer kell ezt megtennünk. Most úgy, ahogy már mindjárt lehetséges, és mélyebb, átfogóbb értelemben a saját kongresszusunk kapcsán. A XXI. kongreszszus tapasztalatait, eszmei-politikai útmutatását, amit számunkra ad, sőt a hétéves terv végrehajtásából és az együttműködésből adódó gyakorlati lehetőségeket is most kissé a felszínen tárgyaljuk, ahogy ez most is megtehető szembetűnő dolgokban, és a kongresszus időpontjában mélyebben és átfogóbban. Akkor is össze kell kapcsolni a magunk harcát az SZKP harcával. Azt ajánljuk, hogy a Központi Bizottság kibővített ülése, hasonlóképpen a budapesti, megyei bizottságok és más pártszervek is, lehetőleg a saját munkájuk kérdéseit is felvetve, foglalkozzanak a XXI. kongresszussal. Mert ez bizonyos vonatkozásban példát ad minden ember számára. Mert nem elég külön örülni, hogy milyen szép dolog az a XXI. kongresszus, és a mi dolgunk az egészen más, össze kell a kettőt kapcsolni, és akkor előmozdítója lesz a mi gyakorlatunknak is. És ilyen értelemben két lépcsőben vannak feladataink: most mindjárt valamit tenni, és a kongresszussal kapcsolatban is. MAROSÁN GYÖRGY elvtárs: Tartsunk tizenöt perc szünetet és utána folytatjuk. (Szünet után) KÁDÁR JÁNOS elvtárs: (folytatás) Elvtársak! Jelenlegi helyzetünk jellemzőiről szeretnék szólni. A politikai helyzetet jellemzi, hogy pártunk Központi Bizottságának vonala marxista-leninista, és ennek megvalósítása az életben állandóan erősíti pártunk vezető szerepét a társadalmi életben. Növekszik és erősödik pártunk és a nép erkölcsi, politikai egysége. Az ingadozó rétegek fokozódó mértékben pártunk felé fordulnak. A reakció elszigetelődése fokozódik. Fejlődik és erősödik az internacionalizmus szelleme a magyar dolgozó tömegekben. Ennek különböző bizonyító tényei vannak, amit itt részletezni nem akarok. Nem azért, mintha világpolitikai jelentősége volna, de véleményem szerint Kovács Béla ismert cikke

44 és állásfoglalása nemcsak azt mutatja, ami Kovács Béla gondolkodásában pozitív i16