A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

vettünk. Volt rá eset, amikor a folyó évi becsültet használtuk bázisként. Volt, amikor a múlt évet használtuk bázisként, azt hiszem, Dögei elvtárs emlékszik, hogy így volt. Bizonyos játékot ad a bázisok kiválasztása. Ha megnézzük a konkrét előterjesztést, nagyjában és egészében most 1959-ben majdnem ott vagyunk, ahol az 1965-ös mezőgazdasági eredményeket akarják hozni. Úgyhogy szerintem feltétlen felül kellene vizsgálni még egyszer, és vagy igaz az, amit itt annak idején szónokoltak róla, hogy a sokéves átlaghoz kell a mezőgazdaságot hasonlítani — az utolsó tíz évet értik sokéves átlagnak —, nézzük meg, hogy az utolsó tíz esztendőt véve bázisnak ezek az előirányzatok miképpen fekszenek [sic!]. Nem értek egyet azzal, elvtársak — ez egy ilyen szövegezési dolog —, hogy sok aprólékos dolog fel van tüntetve. Pl. az építőiparnál meg akarjuk mondani mi, a Központi Bizottság, hogy hulladék anyagból kell elsősorban habtéglát gyártani, meg kohósalakot stb-t kell felhasználni. Hát persze, ezek nagyon fontos dolgok, de amikor látjuk, hogy a Szovjetunióban nem ezt csinálják, hanem téglablokkokból megy az építkezés, azonkívül Nyugaton is és Keleten is igen nagy viták vannak a jövő építőanyaga fölött, akkor nem tudom, miért kell nekünk, a KB-nak lekötni magunkat bizonyos építőanyagok mellett. Az ilyen részleteket ki kellene hagyni a szövegből. Na, nekem vitám van az arányokról, az arányokon belül a közlekedésről. Ne vegye, Kádár elvtárs, szakmai korlátoltságnak, hogy én a közlekedésről szólok, és megmondom, nincs is vitám az összesen belül a közlekedésre irányzott összegről. De ennek a felhasználásáról már sok vitám volna, illetve lényegesen eltér a véleménye. A mintegy 70%-os felfutás 1965-re, 35%-os mezőgazdasági felfutás, néztem az élelmiszeripart, a könnyűipart stb. Pl. a vagon felfutás 8%, én úgy gondolom, hogy minden szakmai korlátoltság nélkül fel kell a figyelmet hívni arra, hogy az lehetetlen, hogy 8%-os felfutás mellett bármilyen erőfeszítés és szervezés mellett még ekkora óriási módon jelentkező... (közbeszólás érthetetlen) Én nem kérem azt, Révész elvtárs, hogy 65%-kal vagy 50%-kal fusson fel, közel sincsenek ilyen igényeim. Ugyanez vonatkozik a vonóerő-ellátásra is. A mostani hároméves tervben minket kellőképpen felstafíroznak vagonnal, ami a három év arányaihoz megfelelő. De vonóerőt alig-alig biztosítunk a közlekedésnek, pontosabban a vasútnak. Kapunk magyar gyártmányú 4-600 lóerős dieseleket, amik arra jók, hogy tolassunk velük, a mellékvágányokon tolassunk velük, de nagy terhelésű vonatokat nem tudunk vinni ezzel. Záhony és Budapest között még kettővel sem tudunk, mert szinkronban a két darab 400-as nem hoz le 600-at sem. Záhony és Budapest között, ahol naponta 30-40 ezer tonna áru megy, csak nagyterhelésű, nagykapacitású vonatokkal tudjuk lebonyolítani a forgalmat. Ma sem bántam meg, hogy leálltunk a 424-es gőzmozdony-gyártásról, mert a mozdonyokat 30-40 esztendőre előre építjük. Egy-egy 424-es 1200 lóerőt jelentett a mi számunkra, és ebből 25-30-at kaptunk évente. Most ugyanennyit kapunk a 400-as, az 500-as, illetve a 600-as dízelekből, tehát nem lehet mondani, hogy darabszámra nem kapunk annyit, de az összes lóerőben lényegében kevesebbet kapunk. És bár mondjuk, az idén hallatlan erőfeszítések közepette, de valahogyan megbirkózunk a feladatokkal, de ilyen növekedés mellett a szállítási erőkön feltétlenül változtatni kell. Ebben az esztendőben is úgy tudunk megbirkózni, hogy ezer vagont kértünk — az ellátottság mellett — a baráti országokból, kölcsön. Mozdonyt nem tudnak adni, s a mozdonyparkunk ma úgy néz ki, hogy van kétezerháromszáz mozdony, de ebből csak 1600 munkaképes mozdonyunk van, 780 a 212