A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

arról van szó, hogy a mezőgazdasági munka realizálódását, a mezőgazdasági jövedelmezőség megvalósulását biztosítjuk a mezőgazdasági termelés felé, s lehetőleg előrelátóan igyekezünk a hazai és a nemzetközi értékesítést hosszabb távlatban is előre látni és bizonyos intézkedéseket kidolgozni. Itt van pl. az ez évi példa. A mezőgazdasági termelés egy fontos ágában, a zöldség-gyümölcs termelésnél különböző értékesítési nehézségeink vannak. Ugyanakkor megállapíthatóan belföldön a zöldség-gyümölcs értékesítésénél, terítésénél még komoly hiányosságok vannak. Közel sem mondhatjuk azt, hogy fogyasztásunk a nemzetközi színvonalnak megfelel. Itt még bő lehetőségeink vannak. A másik oldalon viszont úgy néz ki, a mezőgazdaság részéről a zöldség-gyümölcs termeléssel a jövőben perspektívában nem kívánatos foglalkozni, különböző veszélyeket rejt magában, és nem gazdaságos, nem szívesen teszi ki magát a termelő az értékesítés ilyen hullámzásainak és bizonytalanságainak. Szükségesnek tartanám, hogy a mezőgazdaságra vonatkozó irányelvek különös súllyal foglalkozzanak az állat- és állati termékek termelésével. Fő problémánk hosszú ideig, mert az irányelvekben szereplő előirányzatokból — akár a fogyasztásnál, akár az élelmiszeripari termelésnél — előre látható, a termelés vonalán nagyobb emelkedés nem történik az előirányzottnál, a szükségletet, belföldi szükségletet elsősorban húsban, sertéshúsban, baromfiban, nem fogjuk kielégítően biztosítani. Meg kell mondani, 1965-re pl. előreláthatólag mintegy 2-3 ezer vagon sertéshúsunk így is hiányzik. Javasolnám azt is, hogy — globálisan a felvásárlási előirányzatok főbb számokban szerepelnek — helyesnek tartanám azonban, hogyha bizonyos főbb cikkekben — húsban, tejben s cukorban — a felvásárlási előirányzatokat külön szerepeltetnénk. Azt hiszem, nagyobb figyelmet kellene fordítani az értékesítés és a nemzetközi versenyképesség biztosítása szempontjából a mezőgazdasági termelés önköltségének és minőségének. Egy sor jel azt mutatja, a baráti államok között, a szocialista táboron belüli piacon a verseny erősen megnőtt. A bolgárok és a románok nem kis gondot okoznak nekünk a mezőgazdasági termékek értékesítésénél a baráti piacokon, és ugyanakkor a minőségi követelmények is állandóan nőnek. Ugyanez vonatkozik a kapitalista tőkés piacra is. Itt tehát a mezőgazdaság előtt önköltség vonalon és minőség vonalán lényeges előrehaladást kell elérni, mert másképpen a kivitelét a külkereskedelmi a nemzeti jövedelemnek számottevő részét elviheti [sic!]. Meg kell mondanom, hogy különböző cikkekben a nemzetközi piacon a jelenlegi árainkkal, önköltségünkkel hosszú ideig nem tudunk reuzálni, nem tudunk érvényesülni. Egy kis megjegyzésem van ehhez a részhez, az élelmiszerkutatás nem a mezőgazdasági kutatás körébe tartozik, ott van feltüntetve, Szerintem más helyre kell tenni, mert nem az élelmiszeriparhoz tartozik. Az élelmiszer-termeléssel, iparral kapcsolatos direktíva első helyen megemlíti, hogy fel kell készülni a mezőgazdaságból származó, egyre növekvő mennyiségű anyagok feldolgozására. Fock elvtárs a bevezetőjében külön megemlítette az élelmiszeripart, amelynek a növekedésében, fejlesztésében a mezőgazdasággal és az értékesítéssel összefüggésben nagyobb mértékben kell foglalkozni. Én ezt csak örömmel üdvözölhetem annál is inkább, mert az elmúlt két esztendő egy sor vonatkozásban igen komoly tapasztalatokat hozott, és felveti azt, hogy ezen a területen feltétlenül olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek megszüntetik azt az állapotot, hogy az élelmiszeripar — beleértve természetesen a tárolás, értékesítés, szállítás felkészültségét — hovatovább gátja a mezőgazdasági termelés további fejlődésének, de ugyanakkor gátja az ellátás biztosításának is. Nem szabad annak előfordul210