A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

emberek, ők rosszat nekünk nem mondtak. Azt mondták, hogy tetszik a nézőknek. Megnéztük és az a véleményünk, hogy a művészi színvonalat illetően a magyar részleg elég előkelő helyet foglal el.

21 Ami viszont az eszmei tartalmat illeti — legalábbis nekünk az a benyomásunk —, az bizony kissé vegyes. Elég jelentékenyen teret kapnak a különböző aktok, meg mások, olyan témák, amelyeken belül különös konfliktus vagy harc nem jelentkezik. Ámbár van tartalmilag is nagyszerű dolog. Egy fiatal festőművész művének 1956-ról nagyon nagy sikere van és szép. Érdekes, hogy a nézők milyen aprólékosak. Elmondták pl., hogy valamelyik néző azt írta be a könyvbe: „Miért van az, hogy a kommunistára fegyvert tartó ellenforradalmár kezében szovjet fegyver van?" Ehhez egy kis magyarázat is kellene, hogy az ellenforradalmár kezébe miért és hogyan került át a szovjet fegyver. Ez egy példa arra, hogy milyenek a nézők. Az egész kiállítást átnézve viccből azt mondtam, hogy nekünk nagyon jó, hogy a lengyelek is kiállítottak, mert az elégedetlenkedő nézők haragját magukra vonják. Megmondom, nehéz művészeti értékelést adni, természetesen vannak törekvések is, meg kutatások is, de a kiállított anyag a laikus néző számára borzalmas benyomást kelt. olyan absztraktok vannak, amelyek 1910-ben számítottak újdonságnak, meg forradalomnak. Apróhirdetésből kivágott fél arckontúr egy lapra ráfestve: arcképként, ezen különböző színű pontok, meg nem tudom én mi, ismerik az elvtársak a saját absztraktjaink jóvoltából. Ott persze óriási érdeklődés van, ennek a részlegnek tulajdonképpen a legnagyobb a nézőközönsége, s így a kiállításról különböző vélemények vannak. A rendezők mondták, hogy mindenki azt állított ki, amit akart - szóval nem nagyon akarták vállalni. Nekünk az a véleményünk, helyes, hogy azt mutatta be mindenki, ahol tart, mert így lehet egymástól tanulni, egymást kritizálni. A kiállításon persze mindig az tükröződik vissza, ami két évvel korábban volt a fejekben, ebből ki lehet számítani, hogy mi lehetett. Pl. én láttam Gomulka

22 elvtársat másnap reggel, nagyon jókedvű volt, és viccből azt mondta, ez azért van, mert ő még nem volt a kiállításon, mi viszont már voltunk. Egyébként a lengyel művészeti vezetők meg vannak elégedve, mert azt mondják, hogy mégis a legnagyobb érdeklődés az ő kiállítási anyaguk iránt van. A kiállítás maga nyilvánvalóan nagyon hasznos lesz, nemcsak azért, mert a nézők benyomást kapnak arról, hogy az egyes szocialista országok művészete jelenleg hol tart, hanem valószínűleg lesz pozitív kölcsönhatás is, ami minden kiállítás kapcsán történni szokott. Úgy tudom, a művészek majd össze is ülnek — részben a kiállítók, részben a válogatók minden országból —, és megvitatják a tapasztalatokat.

23 Egész biztos, hogy pozitív hatása lesz. Voltunk egy műszerkiállításon is, ahol leginkább a mezőgazdaságban használt műszereket állította ki öt ország: a Szovjetunió, a Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország, Csehszlovákia és Magyarország. A kiállítás maga nem túl nagy, de az anyag válogatott és szép. A magyar anyag is szép, megüti a nívót. De kiderül a kiállításból az is, hogy majdnem mind az öt országban a kísérletezés és a kutatás azonos témák körül mozog. Nyilvánvaló, hogy valamiféle témamegosztás lenne szükséges a műszerkutatás terén. Egymástól függetlenül ugyanazt a feladatot igyekeznek megoldani, közel hasonló értékű megoldásokat találnak — bár azok különbözők —, ezért úgy tűnik, hogy ez felesleges duplázása a vesződségnek és a fáradságnak. Megnéztük a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának a rakétakiállítását. Ez népszerűsítő kiállítás, szép és érdekes. Látni ott a megkormozódott rakétákat, 6