A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

ra. Ez helyenként elég komoly konfliktusokra, politikai összeütközésekre vezetett. A jelenségeket az elvtársak, akik ezen a területen dolgoznak, ismerik. A helyzet mindenesetre olyan volt az első félév végén, még júliusban is, hogy a télen és tavasszal belépett parasztok közül még 114 000 tag egyénileg gazdálkodott. Ez mutatja, hogy micsoda feladatokat kellett és kell megoldani. Az azóta eltelt idő ebből a szempontból nagyon fontos. Mert egy hónap alatt nagyon komoly munkát kellett végezni, és eredmények is születtek. Meg kell mondani, hogy kb. harmincra tehető azoknak a községeknek a száma, ahol komolyabb politikai összetűzések voltak, és ahol az esetek jelentős részében hatósági beavatkozásra került a sor. A hatósági beavatkozás itt nem sortüzet vagy mit tudom én mit jelentett, hanem vizsgálatot, vagy egy-két uszító letartóztatását és helyenként bizonyos csődület feloszlatását. Meg kell mondani, hogy ezeknek a problémáknak a közelebbi vizsgálatánál kiderült, hogy látszólag jelentéktelen dolgok váltottak ki nagy izgalmakat, és hoztak létre összeütközéseket a falvakban. Én nem tudom, hogy hol, azt hiszem, Hevesben is volt egy ilyen eset, hogy összecsődült vagy ötven asszony, követelte a belépési nyilatkozatok visszaadását, erőszakosan lépett fel, és a dolog vizsgálatánál kiderült az, hogy ott egy olyan elnök volt, aki általában tartotta a párt vonalát. Nem engedte, hogy meghagyjanak egyéni művelésre parcellákat, hanem szorgalmazta a közös gazdálkodás megkezdését. Ellenben a tulajdon apjának, napának, mit tudom én kinek, öt-hat embernek visszaadta a céduláját, nem tudom pontosan, de megengedte, hogy nekik nem kell bemenni. A szokott esettel állunk szemben, a végsőkig felháborítja — természetesen — az embereket, hogy egy valaki, egy bizonyos merev álláspontot képvisel az ő óhajukkal szemben, közben saját rokonát meg famíliáját illetően csinálja az ellenkezőjét. És másutt is voltak ilyen hasonló esetek. Mindenesetre voltak olyan jelenségek már júniusban, hogy mikor megindult volna a traktor a tarlóhántásnál, odaállt eléje a parasztasszony, s azt mondta, csak rajtam keresztül, vagy gázoljon el a traktor, én nem engedem az én földemet. Ilyen konfliktus volt vagy harminc községben, nehézség és probléma természetesen ennél több községben volt és van. De figyelemreméltó az is, hogy a falvak egy részében feszült hangulat van, mert ahol ilyen aránylag kis vacak dolgok is összeütközéseket, csődületeket robbantanak ki, ez azt jelenti, hogy ott feszült a politikai hangulat. Meg kell azt is mondani, hogy ellenséges elemek, akik szintén egy vegyes társaság — az adott esetben — a rendszernek ellenségei, mindenféle csendőrök, mit tudom én kulák, meg volt földbirtokos, meg hasonló elemek, tudatos ellenségei a rendszernek, másrészt vannak ilyen neki való szegény-, meg középparasztok, akik szintén ellenségesen lépnek fel, holott egyébként nem lehet azt mondani, hogy a rendszernek szociális ellensége, vagy osztályidegenek, vagy mi az ördög, de azok is fellépnek ellenségesen. Megszurkálnak tsz-, meg pártembereket, verekedések keletkeznek, meg hasonlók. De egyébként nagyon ügyesen dolgoznak, mert az ilyen összeütközéseknél csak egy-két olyan eset volt, amikor volt csendőr, vagy mi, saját maga lépett fel ellenségesen, az esetek többségében nem, hanem nekivadult volt szegény-, meg középparasztokat uszított fel, és különösen jelentékeny számban asszonyokat uszítanak. Ilyen jelenségek vannak. Ami az egész feladat végrehajtását illeti, azt, amit itt márciusban elhatároztunk, azt hiszem, a Politikai Bizottság nyugodt lélekkel jelentheti, hogy a határozat végrehajtása rendben, normálisan, az elhatározásnak megfelelően folyik. De azért ez a harminc — vagy vegyünk hozzá még száz községet —, ahol komoly összeütközés nem volt, de feszültség, nehéz helyzet van, akkor is (mivel 1300 termelőszövetkezeti község van 99