Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)
Az olaszországi kapcsolatok harmadik szakasza Az utolsó remény 1865-1866
békeszerződésbe foglalandó rendezésének kérésével Kossuth utódjához, Cugia tábornokhoz fordult 381 . Kossuth, ellentétben 1859-es hangnemével, most Cugiához, Ricasolihoz és Cerrutihoz írt levelében is megköszöni a magyar ügy és a légió érdekében kifejtett fáradozásukat, és e mellett kéri — nem követeli — a béketárgyaláson a magyar érdekek képviseletét. A magyar álláspont az volt, hogy a hazatérőknek teljes amnesztiát kell adni, katonáskodás alóli mentességgel, az olasz és porosz területen maradókat pedig rangjukhoz méltóan kell besorolni a hadseregbe 382 . A légió sorsának rendezése azonban váratott magára, és a korábbi tapasztalatok alapján Kossuth aggódott emiatt. Az olasz kormány a békeszerződés aláírása előtt nem kívánta az ütőkártyaként használható légiót feloszlatni, ahogy Poroszországban sem szüntették meg az ottani magyar egység állományban tartását 383 .1866. október 3-án sor került az osztrák-olasz háborút lezáró bécsi béke aláírására, a légió ügyében azonban semmi nem mozdult, és ez a fegyelem teljes megbomlásához vezetett. Kossuth szerette volna, ha a légiót a déli tartományokban bevonják a rendfenntartásába 384 , és nem oszlatják fel, azonban a kormány másként döntött 385 . Kossuth már nem tudott többet tenni katonáiért, mint azt, hogy a hadügyminisztérium által meghatározott végkielégítés mellé a királytól kiegészítést kérjen. Tette ezt azért, hogy az elbocsátott katonák az első ínséges időszakot átvészelhessék 386 . Viktor Emánuel azonban, jelentős kiadásaira hivatkozva, elhárította Kossuth kérését 387 . Kossuth folyamatosan ostromolta az érintetteket a végkielégítés összegének megemelése érdekében. Földváry Károly, a légió parancsnoka is kérte, hogy a július 2-i királyi rendeletben meghatározott 1 hónapi zsold helyett 2 hónapra emeljék a végkielégítés összegét 388 . A kitartó kemény küzdelem és az érvek végül hatottak, és a légió katonái megkapták a két havi gratifikációt, a legszegényebbek pedig az ingyenes hazautazás lehetőségét, 389 és a katonák el is indultak haza. A kiegyezés után, 1867. június 8-án megkoronázták Ferenc Józsefet és Erzsébetet, az ezt követő amnesztia pedig hazavonzotta az emigránsok többségét. Olaszországban és Poroszországban az egyesítés közös erőfeszítéssel és összefogással fejeződött be, Ausztria tényleges meggyengítése nélkül, ahogy azt az európai politikai viszonyok kívánták. Győzött az az elv, hogy Ausztria porosz és olasz területekről való kiszorításának ellensúlyozására keleti terüle381 Kossuth levele Cuggiához, 1866. augusztus 19. — MOL R 112 II.S.2.-689. — Vó. 690. sz. 382 Kossuth levele Cuggiához, lásd előbbi jegyzet, Kossuth levele Cerrutihoz, 1866. augusztus 21. — MOL R 90 I. 4703. — Vó. 692. sz, Komáromy és Csáky távirata Visconti Venostának, 1866. augusztus 26. után — MOL R 296. 11. t. Komáromy és Csáky levele Viscontihoz —Vö. 695. sz. 383 Kossuth 1866. szeptember 15-én Ricasolihoz és Cuggiához is irt, hogy az elvi döntés megszületésekor azonnal értesítsék. Vö. 698. és 699. sz. 384 Kossuth levele Cuggiához, 1866. október 17. — MOL R 112 II.S.2.-714. — V ö: 701. sz. 385 Kossuth levele Cerrutihoz, 1866. október 26. — MOL R 112 ILS.2.-718. — Vö. 702. sz. 386 Kossuth levele Viktor Emánuelhez, 1866. október 30. — MOL R 112 II.S.2.-719. — Vó. 703. sz. 387 Castiglione levele Kossuthhoz, 1866. november 2. — MOL R 112 II.S.2.-721. — Vó. 706. sz. 388 Földváry levele a Bolognai Hadtestparancsnoksághoz, 1866. december 10. — MOL R 112 II.S.2.-736. — Vó. 712. sz. 389 Cuggia levele Kossuthhoz, 1866. december 13. — MOL R 112 II.S.2.-741. — Vó. 714. sz.
