Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)
Az olaszországi kapcsolatok harmadik szakasza Az utolsó remény 1865-1866
Türr július 19-én jelentette, hogy befejezte az expedíciós sereg megszervezését, és csak pénz, valamint Garibaldi megérkezése szükséges az induláshoz 372 . Kossuth lőszer küldését kérte Ricasolitól a felszerelés kiegészítéséhez 373 . A helyzet bizarr volt: a fegyverszünet ellenére folytatódtak a harcok, mert mind a porosz, mind az olasz fél kedvezőbb békefeltételeket kívánt elérni. Abban a kérdésben, hogy szabad-e Erdélyből betörést végrehajtani, már bizonytalan volt az olasz vezetés 374 . A kérdésben közvetítő Kossuth Ferenc egyenesen károsnak ítélte meg a gyors bukásra ítélt akciót. Míg a politikusok a „menni vagy nem menni" kérdését latolgatták és több ellentmondó utasítást küldtek, addig Klapka cselekvésre szánta el magát 375 , és augusztus 2-án éjjel betört Magyarországra a Vág völgyén keresztül. A poroszok nyilvánosan tiltakoztak, de titkon támogatták a támadást. Az első hírek ellentmondásosak voltak, de abban megegyeztek, hogy a katonák egy része elhagyta, a lakosság pedig közönyösen fogadta az akció során Klapkát, aki a következő nap visszavonult Oderbergbe 376 . Indulás előtt a haditanács az expedíció megkezdése ellen foglalt állást, és elküldték Komáromyt Klapkához, hogy állítsa le támadását 377 . Ezt a hírt Klapka nem kívánta megvárni, katonai becsületét érezte kockára téve, ha akcióját nem hajtja végre. A levonható tapasztalatok rendkívül szomorúak, hiszen a kiegyezés felé orientálódó közhangulat, a hazai érdektelenség megkérdőjelezte az emigráció forradalmat szervező tevékenységét. A fegyverszünet második hetében Csáky Berlinbe utazott Bismarckhoz, hogy további tárgyalás alá vegyék a porosz-magyar megegyezés korábban benyújtott javaslatát. A megegyezés azonban már nem volt lényeges Bismarcknak, a háború számára kedvezően alakult, és további folytatása nem állt érdekében. Ebben a légkörben kereste fel a szintén Berlinben tartózkodó olasz külügyminiszter Csákyt, hogy tárgyaljanak egy Poroszország nélküli együttműködési szerződés megkötéséről 378 . Rövid idő alatt meg is született a Jegyzőkönyv a Magyar Bizottság és az olasz kormány közötti megállapodásról, melyet Csáky és Frapoli írt alá azzal a záradékkal, hogy a külügyminiszter kézjegye teszi majd érvényessé 379 . A megállapodás az osztrák birodalom elleni közös olasz-magyar fellépés szándéknyilatkozata volt. Komáromy még érdeklődött Cerrutinál augusztus 21-én, hogy a kormány elfogadja-e a megállapodást 380 , de érdemi válasz már nem érkezett. Augusztus közepén a kormány több tagját menesztették, így a hadügyminisztert, Pettinengot is, ezért a légió sorsának a 372 Türr levele Ricasolihoz, 1866. július 19. — MOL R 90 I. 4615/b. — Vó. 666. sz. 373 Kossuth levele Ricasolihoz, 1866. július 19. — MOL R 901. 4618. — Vó. 667. sz. 374 Kossuth Ferenc levele Kossuthhoz, 1866. augusztus 3. — MOL R 901. 4664. — Vö. 677. sz. 375 Simonyi levele Kossuthhoz, 1866. augusztus 7. — MOL R 90 I. 4680. — Vó. 681. sz.: Klapka döntésének körülményeit, az indulás előtti időszakot írja le. 376 Irányi Dániel levele Kossuthhoz, 1866. augusztus 3. — MOL R 90 I. 4667. — Vö. 679. sz. 377 Irányi levele Kossuthhoz, 1866. augusztus 7. — MOL R 90 I. 4679. — Vö. 682. sz. 378 Frapoli levele Csákyhoz, 1866. augusztus 8. — MOL R 296 11. t. No 10. — Vó. 684. sz. 379 Jegyzőkönyv, 1866. augusztus 12. — MOL R 296 11. t. — Vó. 687. sz. 380 Komáromy levele Cerrutihoz, 1866. augusztus 21. — MOL R 296 11. t. Cerrutihoz irt levelek — Vó. 693. sz.
