Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)
Az olaszországi kapcsolatok harmadik szakasza Az utolsó remény 1865-1866
ti, magyar-olasz megállapodás tervezete már a magyar képviselet átrendeződését mutatta. A megállapodás aláírására, azaz az olasz kormány részéről ratifikálására a kormányváltás — és a mögötte meghúzódó politikai változás — miatt nem került sor, de az emigrációban kialakult erőviszonyokat tükrözte. 1865 januárjában Éber Nándor határozottan kijelentette Cerrutinak, hogy a Bizottságon kívül jogszerűen senki más nem képviseli Magyarországot, s egyben leszögezte alapelvüket, hogy a magyar szervezés nem irányul az osztrák birodalmon kívüli népek forradalmi mozgalmainak szitására és támogatására 321 . Csáky Tivadar Torinóban igyekezett a megállapodás-tervezet ügyét napirenden tartani. Elnyerte Cerruti és Ricasoli támogatását a januári alapelvek szerinti tevékenységhez, és kieszközölték számára, hogy La Marmora miniszterelnök is fogadja 322 . La Marmora csak annyit ígért, hogy a Bizottság programját és januári nyilatkozatát a minisztertanács elé terjeszti; többet nem is tett a magyar ügy megsegítésére. Magyarországon közben egyre határozottabban mutatkozott meg a kiegyezési hajlandóság. 1865. április 16-án megjelent a Pesti Naplóban Deák Ferenc ún. húsvéti cikke, melyben — 1861-es álláspontjához képest engedményeket téve — leszögezte, hogy Magyarország kész törvényeit a birodalom biztonságának érdekében, annak törvényeivel összhangba hozni. Ennek hatására Ferenc József tárgyalásokat folytatott Deákkal, és hozzájárult az országgyűlés összehívásához, jelezve kompromisszum-készségét 323 . 1865 szeptemberében kiírták az országgyűlési választásokat, melynek híre riadalmat keltett az emigrációban. Csáky és Komáromy azonnal egy emlékiratot fogalmaztak az olasz kormánynak, melyben a kialakult helyzetre tekintettel azonnal cselekvésre hívták fel, figyelmeztetve arra, hogy ennek elmaradása esetén létrejön a kiegyezés, amely az osztrák birodalom súlyát oly mértékben megnöveli, hogy az nemcsak a magyar szabadság számára lesz végzetes, de az olasz egyesítés ügyét is kilátástalan helyzetbe hozza 324 . A Minghetti kormánynyal történt 1864-es megállapodásra (mely valójában csak tervezet volt) hivatkozva szólítja fel a kormányt a kiegyezés megakadályozásához szükséges döntő lépés megtételére: vagy az országgyűlésen, vagy felkelés kirobbantásával akadályozzák meg a kiegyezés létrejöttét 325 . Csáky minden, a magyar ügy támogatása szempontjából számba jöhető olasz politikusnak megküldte részletes kísérő levéllel az emlékeztetőt 326 . Mordini a kormány által megteendő lépésekre konkrét javaslatot kért Csákytól, aki meg is határozta a forradalom kirobbantásához szükséges katonai és pénzügyi igényt 327 . Véleménye szerint a szerbek321 Éber levele Cerrutihoz, 1865. január 8. — MOL R 296 11. t. Cerrutihoz irt levelek. — Vö. 564. sz. 322 Csáky levele Komáromyhoz, 1865. március 21. — MOL R 295 11. t. Csáky levele Komáromyhoz — Vö. 569. sz. 323 Csorba László: Újabb adatok a kiegyezés előkészítésének történetéhez. In: A magyar polgári átalakulás kérdései. Bp. 1984. ELTE BTK 423-445. 324 Csáky levele Komáromyhoz, Ricasolihoz, Cerrutihoz, Mordinihoz — mindegyik levél 1865. szeptember 20-25. között keletkezett — MOL R 296 11. t. Csáky Komáromyhoz 1863-65, u.ott 11. t. Cerrutihoz irt levelek. - Vö. 580-582. sz. 325 Csáky levele Mordinihoz, 1865. szeptember 25. — MOL R 295 11. t. — Vó. 584. sz. 326 Az emlékeztető szövege a MOL-ban nem található. 327 Csáky levele Mordinihoz, 1865. szeptember 25. — MOL R 296 11. t. — Vó. 584. sz.
