Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)
Az emigráció szervezkedése az 1860-as évek elején
segítségként olasz reguláris sereget, akkor is elegendő lesz Garibaldi 4000 embere, neve kellő hatást fog kiváltani Magyarországon 236 . Az első hónapok tárgyalásai után, mely inkább a kapcsolatok ébrentartását és egy erősen viszszafogott szervezést jelentett, Cavour felajánlotta anyagi támogatását Kossuthnak és Klapkának egy összekötő Magyarországra küldéséhez 237 . A sürgető kérdésekre ismételten leszögezte, hogy semmilyen elhamarkodott lépést nem támogat, és az már bizonyos, hogy a magyar országgyűlés összehívása előtt nem lesz háború. Azt nem is tekintette vízválasztónak, mert véleménye szerint az országgyűlés határozata után kell megtárgyalni a következő lépést, kívülről jövő akcióval annak irányát nem szabad befolyásolni 238 . Garibaldi szicíliai akciója során Türr István Kossuth és Klapka tájékoztatása nélkül, tőlük teljesen függetlenül végezte tevékenységét. Kossuth ezért erősen neheztelt rá, de mivel szüksége volt Türr segítségére, hogy Garibaldit megnyerje egy magyar betöréshez, Klapkát kérte viszonyuk rendezésére. Klapka megnyugtató választ hozott Kossuthnak: Türr ígéretet tett arra, hogy ezentúl csak velük egyeztetve dolgozik 239 . Kossuth maliciózusan megköszönte, hogy ezentúl tájékoztatni fogják, „de ez a jóváhagyás megvárását is jelentse, ne csak a cselekvés időpontjának bejelentését." 240 Klapka Cavourhoz is elment Kossuth kérésére, és ismételten kérte annak megerősítését, hogy az előző évi egyezséget érvényesnek tartják, és a benne foglaltakat a lehetőségektől függően hajtják végre 241 A Garibaldi-díszkard bizottság szervezése mellett elhalt a Nemzeti Igazgatóság munkája a Fejedelemségekben. A fegyverszállítási botrány után Klapka még igyekezett fenntartani a kapcsolatot Cuza fejedelemmel, és 1861. január 8-án egyezséget kötöttek a fegyverek tárolásáról Magyarország részére 242 . Cserében Klapka ígéretet tett a magyarországi és erdélyi románok egyenjogúsítására. A megfelelő kapcsolat fenntartása érdekében Cuza mellett Jassyban maradt Lalande, Klapka személyes képviselőjeként. Jelentései azonban Cuza ingatag magatartásáról adtak tájékoztatást, csak a Havasalföld-Moldva unió kérdése foglalkoztatja komolyan, melyben az angolok is támogatják. 243 Oroszország intrikál Cuza személye ellen, hogy számára befolyásolhatóbb személy kerüljön helyére. Lalande óva intett minden komolyabb tárgyalástól a fejedelemmel. Megítélése szerint nem lehet bízni benne; ha a magyar ügy mellé áll is — még ha erről maga Viktor Emánuel is győzi meg — csak az első kudarcig fog kitartani Klapka mellett 244 . 236 Türr Levele Kossuthhoz, 1861. február 1. — MOL R 901.3616 — Vö. 331. sz. 237 Szarvady levele Kossuthhoz, 1861. február 5. MOL R 90.1. 3619. - Vó. 333. sz. 238 Cavour levele Kossuthhoz, 1861. február 23. — MOL R 90 I.3648.b. — Vó. 342. sz. 239 Klapka levele Kossuthhoz, 1861. február 19. — MOL R 90 I. 3644 — Vó. 339. sz. 240 Rájegyzés az előbb jelzett levél hátlapjára, a válasz eredetije: MOL R 295 22. t. Kossuth. 241 Klapka levele Kossuthhoz, 1861. február 25. — MOL R 90 I. 3652. — Vö. 345. sz. 242 Kossuth: Irataim III. 248-250. 243 A Dunai Fejedelemségek — Moldva és Havasalföld — egyesítésére 1861. december 23-an került sor Románia néven. Megjegyzendő, hogy a korabeli levelezésben Románia helyett egy-egy kivételtől eltekintve az Egyesült Fejedelemség kifejezés szerepel. 244 Lalande levele Klapkához, 1861. május 29. — MOL R 295 22. t. Lalande —Vö. 368. sz.
