Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)

ELŐSZÓ

közlésre kerülő források közkinccsé tételét. Az említett előadás-sorozatok anyaga nem illik a témába, így szövegük közlésére nem is került sor, de hasonló jellegű információkhoz juthatunk Kossuth és politikai baráti köre levelezéséből. A hivatalos politikai levelezés célirányos, nem tükrözi az emigránsok kételyeit, bizonytalanságát. Ebből adódhat az az értetlenség, amely Kossuth politikájával szemben megnyilvánult. Egyoldalú ismeretek alapján Kossuth 1859 utáni erőfeszítéseit könnyen a hazai viszonyoktól elszakadt politikus naiv elképzelésének tarthatnánk. A „Cassandra-levél" történelmünk szigorú tényei közé tartozik, Kossuth politikai tevékenységének egyenes következménye. De valóban ilyen mély volt a szakadék Kossuth és Deák között? Az itt közölt források, bármennyire válogatáson alapulnak, hiszen a Kossuth emigráció olaszországi kapcsolatai csak egy szeletét mutatja be az emigráció tevékenységének, megmutatják Kossuth és körének politikai dilemmáit, kételyeit és döntési mechanizmusát. Segítenek megismerni a nagyhatalmak színfalak mögötti tevékenységét, az emigráció politikai mozgásszabadságát és a döntések hátterét. Tanulságul szolgálhat a magyarság történelmi szerepének megítélésében, segíthet jobban megérteni a múltat és a ma realitásait. Történelmünk szempontjából a 100-150 évvel ezelőtti események közelmúltnak számítanak. A Kossuth-emigráció kitűzött célját nem érte el, gyakran csak a nagyhatalmak politikai eszközéül szolgált, külpolitikai szerepe lezárult 1866-tal. Az iratokat figyelmesen olvasva gazdag tapasztalatokat szerezhetünk, és sikereikből, kudarcaikból tanulva napjaink történelmét jobban, saját érdekeinket szem előtt tartva tudjuk befolyásolni. A kötetben közölt dokumentumok időrendben követik egymást. Minden irat előtt tartalmi kivonat olvasható, mely a nem magyar nyelvű leveleknél, tartalmától függően, esetenként terjedelmesebb, részletezőbb. Terjedelmi okokból minden olasz vonatkozású irat teljes szövegű közlésére nem kerülhetett sor, ezért a szerkesztésnél egyes kevésbé fontosnak ítélt iratoknál csak a regeszta közlésére szorítkoztunk. A dokumentumok — vagy regeszták — után jegyzetben közöljük levéltári jelzetüket és szövegközlés esetén a legszükségesebb szövegkritikai és magyarázó jegyzeteket. A levelek olvasásakor tekintettel kell lennünk arra, hogy szerzőik azok csekély hányadát írták anyanyelvükön, így igen sok a nyelvtani és helyesírási hiba. Ezek kijavítása, vagy kivétel nélküli jegyzetelése nem volt lehetséges a forráspublikáció hitelességének megtartása mellett. Az értelemzavaró hibákat javítottuk, illetve jegyzettel láttuk el. A kötetben szereplő francia nyelvű iratok leírását Pap Gáborné, az olasz nyelvű szövegekét Érszegi Márk végezte. Ezúton is szeretném megköszönni munkájukat, és mindazokét, akik az évek során segítségemre voltak a forráskiadvány elkészítésében. Budapest, 1998. július