Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)
Az emigráció szervezkedése az 1860-as évek elején
expedíciójának kiterjedésével ugyanis egyre reálisabb veszéllyé vált északról Ausztria támadása, és visszaverésére Piemont nem rendelkezett megfelelő katonai erővel. Cavour Lorenzo Valerio comoi tartományi prefektuson keresztül hívta meg Kossuthot és a Nemzeti Igazgatóság tagjait egyeztető tárgyalásra Torinóba. A meghívás előzményeihez tartozik, hogy James Hudson torinói angol követ átadta lord John Russel jegyzékét, melyben leszögezte, hogy a Velence megszerzésére indított háborút Anglia nem támogatná, illetve mindent megtesz annak megakadályozására. Cavournak tehát minden szempontból szüksége volt Magyarország hathatós közreműködésének biztosítására, szükség esetén mozgósítására. A Torinóba érkező Kossuth az első tárgyalások után, szeptember 10-én, jegyzéket készített Cavournak, melyben összefoglalta az alapvető követeléseket: 50.000 puska, román, szerb területeken és Dalmáciában az olaszok által végzett szervezés támogatása, továbbá az anyagi fedezet és a gyártási kapacitás biztosítása bankjegyek nyomtatására, valamint 3-4000 magyar uniformis készíttetésére 197 . Bár Kossuth saját nevében írta a levelet, ez a Magyar Nemzeti Igazgatóság keretében született. A jegyzékben foglaltakat a minisztertanács elfogadta, a király pedig szentesítette, mint a Nemzeti Igazgatóság és a kormány megállapodását 198 . Sietve értesítette erről Kossuthot Cavour, de egyben tájékozatta a Sir James Hudson által közvetített angol figyelmeztetésről is. Ez a megállapodás a későbbiek során is jelentős szerepet játszott az olaszmagyar kapcsolatokban, Kossuth Cavour halála után több esetben is hivatkozott erre tárgyalásai során. A szerződés lényege a magyar szervezés támogatásának rögzítése. Eszerint Piemont a Dunai Fejedelemségekben és Szerbiában 300.000 frank erejéig fegyvert (kézifegyvert, ágyút, kardot) és lőszert bocsát az emigráció rendelkezésére; finanszírozza a magyarországi, erdélyi és szerbiai politikai szervezkedést, fedezi Angliában magyar pénzjegyek nyomtatását; a Garibaldi szolgálatában harcoló légiót sereggé fejlesztik, és 3-4 ezer honvéd egyenruhát gyártatnak a leendő honvédek számára. Mindkét fél azonnal hozzálátott a rá háruló feladatok elvégzésére, így az olasz kormány megrendelte az egyenruhákat, és átadta a pénzt a belső politikai szervezéshez, amelyet Magyarországon Komáromy Györgyhöz juttatnak el. Az angliai pénznyomtatáshoz is letétbe helyezték Londonban az ígért 200.000 frankot. A sereg szervezésével Vetter Antalt bízták meg, a keleti hadműveletek vezetésére Klapkát, a szerbiai betörés vezetésére Türr Istvánt jelölték ki. Olasz részről Rafael Benzit bízták meg a magyar ügyek irányításával. Kossuth Pulszkyt nevezi ki a Nemzeti Igazgatóság részéről összekötőnek, Marcello Cerrutit pedig a Fejedelemségekbe küldik a fegyverszállítás ottani szervezésére. A Magyar Nemzeti Igazgatóság szeptember 14-i ülésén jelöli ki a feladatokat és a szervezésben rész vevő személyeket 199 . A fegyverek ügyében arról is döntés született, hogy megpróbálják Cuzától elkérni az előző évben oda érkezett fegyvereket is. 197 Kossuth jegyzéke Cavourhoz, 1860. szeptember 10. — MOL R 90 I. 3371. — Vö. 279. sz. 198 Cavour levele Kossuthhoz, 1860. szeptember 11. — MOL R 90 I. 3373. — Vö. 280. sz. 199 Jegyzőkönyv, 1860. szeptember 14. — MOL R 90 I. 3378. — Vö. 284. sz.
