Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)
A szicíliai expedíció 1860
A SZICÍLIAI EXPEDÍCIÓ 1860 1860. május 5-én Genovában a Lombardo és a Piemonte nevű hajók elfoglalásával indult az akció. A hajók legénységével valójában előre megbeszélt „támadást" Nino Bixio — Alessandro Bixio öccse — készítette elő és vezette. A parton látszólag véletlenszerűen összegyűlt embereket csónakokkal szállították a hajókhoz. Felettük a domboldalban állt Garibaldi főhadiszállása, a Villa Spinola. Az olasz egyesítési mozgalom folytatására a külső és belső feltételek miatt Dél-Itáliában volt a helyzet a legérettebb. Egyrészt a félszigeten volt a legeredményesebb az olasz egyesítés folytatásához szükséges harc szervezése, tovább élt és a korábbinál nagyobb hatásfokkal dolgozott Mazzini titkos szervezete, másrészt a Nápolyi Királyságban uralkodó állapotok súlyos elégedetlenséget ébresztettek a népben és a hadseregben. A Nemzeti Szövetségen (Societá Nazionale) keresztül Cavour is folytatta titkos akcióit. Ellátta fegyverekkel a demokratikus nemzeti erőket összefogó szervezetet, és támogatta terveit. A szervezés annyira sikeres volt, hogy a piemonti hadsereget is elérte, és csak a király közbenjárására, a Garibaldi által kiadott körlevél tartotta a katonákat állomáshelyükön. Garibaldi előbb szülővárosában, Nizzában a francia uralom megszüntetését tűzte ki célul. III. Napóleon a villafrancai fegyverszünetben az olaszok támogatásának áraként Nizzát és Savoyát kérte és rövid időn belül annektálta. Ez a váratlan követelés volt Cavour miniszterelnök lemondásának közvetlen oka. Viktor Emánuel 1860 tavaszán Piemont és Napóleon közeledése miatt ezt a tervet nem tartotta időszerűnek. Ekkor Róma ellen akart fordulni, ezt a tervét azonban ellenezte Viktor Emánuel: a római akció szervezése megrémítette a királyt. Az egyesítési mozgalmat látta veszélyeztetve ezzel a lépéssel, melyhez az olasz sereg még nem volt elég erős; az olasz királyság kiterjedése sem indokolta kellő súllyal Róma elfoglalását, amelyben nem számíthatott a francia diplomácia támogatására, sőt azt casus bellinek tekintették. Viktor Emánuel Türr István segítségét is kérte, hogy Garibaldit tervétől eltérítse. Terveik összehangolásában Türrnek nemcsak a királynál, hanem Cavournál is jelentős szerepe volt 180 , Klapkához is ő továbbította kérdéseiket, üzeneteiket. 1860 augusztusában Piemont élénken érdeklődött Klapkánál és Türrnél a magyarországi szervezettség helyzetéről, s támogatták a Dunai Fejedelemségekben folyó tevékenységet. Cavour odáig elment, hogy ha kell, annyi fegyvert ad Klapkának, amennyire csak szüksége lesz 181 . A magyarországi és erdélyi helyzetről Lalande volt Klapka egyik informátora, aki találkozott Pesten többek között Almásy Pállal és Komáromy Györggyel, akik szerint Magyarország kész a felkelésre, Cuza pedig Lalande véleménye szerint támogatja a dunai 180 Vö. 270. sz., 1860. augusztus. isi Tűrj. levele Klapkához, 1860. augusztus 12. — MOL R 295 22. t. Türr. — Vö. 270. sz.
