Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)
A légió sorsának rendezése 1859
térőket kérésükre sorolják be a francia vagy piemonti seregbe, a hadseregből távozni kívánó tisztek és az alkalmazásban volt civilek pedig végkielégítésként 1 évi zsoldot kapjanak 146 . Cavour támogatta Kossuth, illetve a Nemzeti Igazgatóság kívánatát, és utasította Pietrit, hogy ennek szellemében tájékoztassa III. Napóleont, aki ígéretet is tett arra, hogy az amnesztia ennek megfelelően fog bekerülni a békeszerződésbe. Ugyanakkor 100.000 frankot utalt ki a Nemzeti Igazgatóságnak, hogy ezt szétosztva, bocsássák el az Igazgatóság tagjait, a tiszteket és a sorkatonákat 147 . A Nemzeti Igazgatóság az utasításnak megfelelően szétosztotta a pénzt. Kossuth Cavourt kérte meg annak felügyeletére, hogy a békeszerződésbe az ígéreteknek megfelelően kerüljön be a katonák sorsának rendezése. Az amnesztián túli külön elbírálást Cavour készséggel támogatta. Napóleon is utasította a francia béketárgyalások vezetőjét, Bourqurne bárót ennek végrehajtására. Colloredo gróf, az osztrák küldöttség vezetője azonban erről hallani sem akart, La Marmora olasz hadügyminiszter pedig olyannyira ellenezte, hogy Klapka György ez irányú levelére azt válaszolta: jobban használna a magyar ügynek, ha elhagyná Torinót 148 . Közben a magyar katonák három csoportba osztása és hazaindításának megkezdése elodázhatatlanná vált, mert a bizonytalanság következtében erősen meglazult a fegyelem. A katonák csoportos „szökést" szerveztek, azaz elhatározták, hogy együtt maradva, de parancs nélkül elindulnak haza. Klapka és Kossuth folyamatosan sürgette a fegyverszünet életbe lépése után a piemonti kormányt a gyors intézkedés megtételére, a seregek elindítására az engedetlenség végső kitörésének elkerülése érdekében 149 . Szeptember 8-án már szinte ultimátumszerűén kérte Klapka La Marmora hadügyminiszter-miniszterelnöktől az azonnali feloszlató parancs kiadását és az utazáshoz a vonatok biztosítását 150 . Szeptember 13-án megindult az első csoport Alessandriába. Itt Klapka egy ideig visszatartotta a sereget, hogy bevárhassa az amnesztiára és a szolgálati felmentésre vonatkozó garanciákat tartalmazó osztrák kötelezettségvállalás hírét. Szeptember 14-én kelt Napóleon császár erről szóló távirata Viktor Emánuelhez és szeptember 16-án Johann Rechberg osztrák külügyminiszter írásos ígérete 151 . Klapka ezu146 Klapka jegyzéke Pietrihez, 1859. július 15-17. között. — MOL 295 7. t. Leveleskönyv Nr. 12.—Vó. 184. sz. 147 Klapka 1859. július 18-án Cavourhoz írt levelében határozta meg, hogy 100.000 frankot kérnek a Nemzeti Igazgatóság tisztjei és vezetői részére, ugyanakkor 15 napi zsoldot kért a hazainduláskor az altisztek és közkatonák részére kiosztani. — MOL R 295 7. t. Leveleskönyv Nr. 12. — Vö. 188. sz. 148 Klapka levele Kossuthhoz, 1859. augusztus 3. - MOL R 90 I. 2862. 149 Klapka már 1859. július 24-én beterjesztette a hazaszállitással kapcsolatos szervezési tervet, melynek értelmében 3 csoportban kell a katonákat hazainditani. - Klapka levele Cavourhoz, 1859. július 24. — MOL 295 7. t. Leveleskönyv Nr. 15. — Vö. 191. sz.: ettől kezdve levelekkel ostromolta La Marmora hadügyminisztert a további lépések megtétele érdekében. Kossuth Pietri szenátorhoz irt 1859. augusztus 20-i levelében szintén a tarthatatlan helyzet miatt kéri a feloszlatás kimondását és a katonák elinditását. — MOL R 112 II.S.2.-10. — Vö. 201. sz. 150 Klapka levele La Marmorához, 1859. szeptember 8. - MOL R 295 7. t. Leveleskönyv Nr 27. 151 La Marmora távirata Klapkához, 1859. szeptember 14. — MOL R 295 Legio Hongroise 1859. — Vö. 214. sz. és 215. sz. - Napóleon császár távirata Viktor Emánuelhez Rechberg irásos nyilatkozatáról: 1859. szeptember 16. — MOL R 90 I. 2867. — Vö. 217. sz.
