Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)
Cavour és Kossuth 1855-1861
június 14-én elfogadta; így már olyan kompromisszum született, amelyet Kossuthnak is elfogadásra ajánl 130 . Az útlevél kérdése, bár apró ügynek tűnik, rendkívül lényeges motívum. Ismétlődése a korábbi tárgyalási szakasznak, melyre Kossuth álnéven utazott, s melyen III. Napóleon kitért a nyílt garanciák biztosítása elől. Ennek eredménye, hogy a megígért — a magyar katonákhoz szóló — francia kiáltvány nem jelent meg, azt Telekinek kellett Cavour biztatására és a hadi események előrehaladtával kiadnia. Magyarország felszabadítását célként a dekrétum módosított szövege sem jelölte meg. Kossuth folyamatos kompromisszumokra kényszerült, a francia támogatás pedig mindvégig a titkos találkozók szintjén maradt. Kossuth Genovába érkezését látványos fogadtatással kívánta ország-világ előtt közhírré tenni, s ezzel "kompromittálni" a francia-olasz szövetségeseket, így fokozni és nyilvánossá tenni a magyar ügy iránti elkötelezés folyamatát. Június 22-én Teleki tanácsára hajóval érkezett Marseille-ből, de a hajó az új menetrend szerint hajnalban ért Genovába. Cavour táviratban, a város elöljárói személyesen üdvözölték. Kossuth azonnal átnézte a légió szervezésével kapcsolatos ügyeket, s felülbírálta Teleki és Klapka kompromisszumos tárgyalásait Cavourral. Memorandumot állított össze Cavour és Napóleon herceg számára, melyben mind a légió, mind a Nemzeti Igazgatóság önállóságát alátámasztó és kiemelő intézkedések megtételét kérte, egyes pontoknál a további együttműködés feltételeként követelte 131 . Azzal indokolva, hogy a hazai integrálódáshoz az 1848/49-es szervezetre van szükség, és a dekrétum is ezt a szervezeti formát írta elő, a légió vonatkozásában, Klapka szervezési tervének elfogadását kérte, elutasítva a megteremtett piemonti rendszert 132 . Az irányítást és a tisztek kinevezési jogát a Nemzeti Igazgatóságra kérte átruházni, és követelte az Igazgatóság székhelyét Milánóba áthelyezni. Memorandumával elindult, hogy Cavourral, Napóleon herceggel, majd a császári főhadiszálláson Napóleon császárral tárgyaljon. Először Cavourral találkozott június 24-én Torinóban. Cavour örült Kossuth megérkezésének, mert ettől azt remélte, hogy a magyar kérdés erőteljesebb képviselete Napóleont a háború eredeti célkitűzései felé irányítja, és nem következik be az olasz fronton is csak részeredményeket hozó — és előjelekben már körvonalazódó —, gyors kiegyezés Ausztriával. Kossuth ismertette a légióra vonatkozó követeléseit is, melyekkel Cavour alapvetően nem értett egyet. Ezek tárgyalására aznap már nem került sor, a másnapi megbeszélés pedig Cavour váratlan elutazása miatt elmaradt 133 . Kossuth — korábbi megbeszélésükhöz hasonlóan — mély rokonszenvvel találkozott Cavournál a politikai célkitűzések megtárgyalásánál, Napóleon Jerome herceg azonban a korábbi pártoló magatartás helyett visszafogott volt politikai kérdésekben, már nem tartotta kívánatosnak a háború további kiterjesztését, Kossuth légióra vonatkozó terveit írásban kérte benyújtani. Hasonlóan reagált egy, az osztrák seregben szolgáló magyarokhoz szóló, Kossuth által kia130 Teleki levele Kossuthhoz, 1859. június 15. — MOL R 90 I. 2807. — Vö. 163. sz. 131 Kossuth: Irataim. I. 427-428. 132 Vö. 166-168. sz., a tervezetet némi módosítással — Vö. 176. sz. — elfogadták. 133 Cavour levele Kossuthhoz, 1859. július 24. — MOL R 90 I. 2817/a-b. — Vö. 172. sz.
