Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)
Az olaszországi kapcsolatok első szakasza Mazzini és Kossuth 1850-1855
gyar katonák „beszervezése" várt. A tényleges szervezést azonban csak Türr kezdte meg. A kezdő lépések után Mazzini és Clerici között a korábbi ellentétek kiújultak: Clerici nem bízott Mazzini tevékenységében, személyükben az olasz egyesítési mozgalom két irányvonala Kossuth közvetítésével sem tudott tartósan együtt működni: „... még mindig van ő és Mazzini közt valami csekély differencia, melyet ő maga a bajtársaival vagy 8 nap múlva Kormányzó úrnak megírni fog" - írta Türr október 25-i levelében 80 . Clerici Kossuthnak előbb 81 politikai nézeteit fejti ki és elemzi ellentétét Mazzinivel, de soraiban még benne van a megegyezés lehetősége. Azonban Türr még aznap papírra vetette a következő sorokat: „Clerici úr mindenesetre fog Kormányzó úrhoz valaminő átkozó levelet Mazzini ellen küldeni, kérem minden befolyási erejével oda vinni, hogy valamiképpen ezen két urak újólag megbéküljenek" 82 . Clerici viszszaadta megbízatását Kossuthnak, de Türr a tőle megszokott lendülettel dolgozott. Kossuthtól többszöri sürgetés ellenére sem kapott pénzt, végül nyomorúságos helyzete visszavonulásra kényszerítette. Egy hónappal megbízatásának átvétele után még lelkesedéssel írta, hogy Lombardiában jelentős létszámot tudott toborozni, és magyar ezredeket tudna felállítani, de mindehhez pénz kell 83 . Röviddel később már megírja 24 beszervezett tiszt nevét és azt, hogy mintegy 200 közkatonára számíthatnak, de Calvi és Winkler nevében is jelezte az egyre súlyosabb pénzhiányt 84 . Október 25-én újabb 800 reménybeli katonáról számolt be, de fegyverre, ágyúra is pénz kell. 85 Ezzel egy időben Kossuth elvesztette Adriano Lemmit is, a pénzügyek kezelése körül támadt vitában. Utóbbit ugyanis becsületében sértette meg feltételezése, hogy Makk Józsefnek korábban nem utalta ki a részére küldött pénzt 86 . Kossuth keserűen vette tudomásul, hogy pénz hiányában tervét fel kell adnia, és 1852 végén megszüntette a szervezést. Mazzini továbbra is kitartott elhatározása mellett, Luganóba ment és onnan kérte Kossuthot, hogy adjon ki kiáltványt a katonákhoz, hiszen Magyarország is készen áll a felkelésre. Kossuth óvatos, azzal hárítja el a kérést, hogy a kezdeményezés az olaszokat illeti meg. Mazzini a szervezés lendületében túllépett Kossuth elutasításán. Elővette a részére Kütahyából két évvel korábban elküldött kiáltványt és azt aktualizálva, dátumát 1853 januárjára módosítva, Kossuth neve alatt kiadta. A milánói felkelés 1853. február 6-án tört ki, s már másnap vereséget szenvedett. A mozgalom híre Londonba február 9-én érkezett, és a vereség hírével egyszerre jelent meg a Timesban Kossuth kiáltványa, és az ahhoz fűzött, Kossuthról, mint a távolból honfitársait felelőtlenül veszélybe sodró politikusról szóló bírálat. Kossuth élesen reagált a vádakra, a személyét ért támadást több cikkben utasította vissza. Az első reakciót, — mely a kiáltványt koholmánynak minősí80 Türr levele Kossuthhoz, 1852. október 25. — MOL R 90 I. 2001. — Vó. 111. sz. 81 Clerici levele Kossuthhoz, 1852. október 27. — MOL R 90 I. 2003. — Vó. 112. sz. 82 Türr levele Kossuthhoz, 1852. október 27. — MOL R 90 I. 2004. — Vó. 113. sz. 83 Türr levele Kossuthhoz, 1852. október 13. — MOL R 90 I. 1991. — Vó. 108. sz. 84 Türr levele Kossuthhoz, 1850. október 18. — MOL R 90 I. 1995. — Vó. 109. sz. 85 Türr levele Kossuthhoz, 1852. október 25. — MOL R 90 I. 2001. — Vö. 111. sz. 86 Lemmi levele Kossuthhoz, 1852. november 28. — MOL R 90 I. 2038. — Vó. 116. sz.
