Nyulásziné Straub Éva: A Kossuth-emigráció olaszországi kapcsolatai 1849–1866 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 34. Budapest, 1999)
Az olaszországi kapcsolatok első szakasza Mazzini és Kossuth 1850-1855
1851. márciusra megérett Kossuth döntése: a politikai kötöttségek alól felmentve érezte magát a segítség elmaradása miatt, s mint egyedül kínálkozó lehetőséget, megragadta a szövetségi ajánlatot. Kossuth Mazzinihez írt első, március 19-i levelében részletesen ismertette elképzeléseit az olasz-magyar együttműködés szükséges és lehetséges formáiról 50 . Elsődleges feladatként jelölte meg az osztrák seregekben állomásozó olasz, magyar és lengyel katonák megnyerését ügyük számára, mely egy lombardiai és magyarországi felkelés esetén is szükséges ahhoz, hogy az ott állomásozó hadsereg egy részét semlegesítsék. Ezzel a hosszantartó, csendes agitációval párhuzamosan a nemzetiségek felé is meg kellett tenni a kiegyezésre irányuló ajánlatokat. Kossuth felfogása Horvátország tekintetében az 1842-ben Pest megye gyűlésén általa mondottakat tükrözi. Míg Erdély önállósulását román vezetéssel az ott élő magyarok és szászok azonos száma miatt továbbra sem tartotta reálisnak, Horvátország esetében támogatta az önálló állam létrehozását azzal, hogy elképzelése szerint államszövetséget alkotna Magyarországgal. Az államforma kérdésében Mazzini köztársaságot kívánt, Kossuth elsődlegesnek a függetlenség kivívását tekintette, de nem zárta ki a köztársaság lehetőségét. A felkelés kirobbantásának időpontját Mazzini előbb 1851, majd 1852 tavaszára kívánta időzíteni. Kossuth első levelében — még fogságban van, szabadulásának időpontja kétes — a mozgalmakat az orosz-török konfliktus kitörésével látta reálisnak párhuzamba hozni. Erve az, hogy a lombardiai, velencei és magyarországi felkeléssel semlegesíteni tudják Ausztriát, nem tud Oroszország mellett kiállni, ezzel segítik Törökországot, ugyanakkor Ausztria sem tud segítséget kapni a cártól. Az angolok Törökország mellé állnak, így az osztrákokat gyengítő mozgalmak török és közvetve nyugati segítségre is számíthatnak. Kossuth ekkor igen bizonytalan információkkal rendelkezett a magyarországi belső helyzetről. Nem volt megfelelő kapcsolata és anyagai háttere a szervezéshez és ez óvatosságra intette egy közeli felkelés tervének elfogadásában. Lényeges mozzanat, hogy Kossuth nővére, Meszlényiné Kossuth Zsuzsanna felkarolta és közvetítőként támogatta Makk József volt alezredes szervezkedését egy felkelés kirobbantásához. Ennek története részletesen feldolgozott 51 , itt röviden csak annyiban érintjük, amennyiben az témánk szempontjából elengedhetetlenül szükséges. Nővére házában vetődött fel az a gondolat, hogy Kossuth tudtával és beleegyezésével, hazatérésének idejére Magyarországon is meg kell kezdeni egy felkelés előkészítését. Rózsafy (Ruzicska) Mátyás ajánlotta a volt komáromi tüzértisztet a szervezés irányítójának. Kossuth Zsuzsanna közvetítésével elnyerték Kossuth beleegyezését, aki 1851. június 28-án felhatalmazást adott Makk József részére, hogy újjászervezze a forradalmi hadsereget, a kiadások fedezésére hozza létre a Nemzeti Pénztárat és készítse elő hazatérését 52 . 50 Kossuth levele Mazzinihez, 1851. március 19. — MOL R 901. 1143. — Vö. 34. sz. 51 Például Lukács Lajos: Magyar függetlenségi és alkotmányos mozgalmak 1849-1867. Bp. 1955. 53-115.
