Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16.-1895. január 13. 2. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

1893. május 30. 26./19./ 5. Előleg biztosítása a távírda- és távbeszélő-hálózat fejlesztéséhez

2 A kereskedelmi miniszter úr felhatalmazást kért, hogy a távírda- és különösen a távbeszélő-hálózat fejleszthetése érdekében e célra a postaforgalmi pénzekből további 500 000 Ft-nyi kamatnélküli előleget folyóvá tehessen. Tekintve a távbeszélői intézménybe fektetett beruházások nagy jövedelmezőségét, a kért felhatalmazás megadatott. 6. A Duna-gőzhajózási Társaság ügyeinek rendezése érdekében folytatott tárgyalások eredménytelensége A kereskedelmi miniszter úr — előrebocsátván azt, hogy a minisztertanács már 1889. június 18-án elhatározta volt, hogy amennyiben a Cs. Kir. Első Szab. Dunagőzhajózási Társaság

3 ügyeit rövid idő alatt megfelelően rendezni nem lehetne, a kormány az ország forgalmi érdekeinek kielégítéséről más módon gondoskodjék — jelentette, hogy midőn a kereskedelmi tárcát átvette, az említett gőzhajó-társaság helyzetének orvoslásáról részletes emlékiratot terjesztett elő; amelynek következtében az előadó miniszter úr a gőzhajó-társaság képviselőinek belevonásával vegyesbizottságot küldött ki, melynek feladat volt megállapítani: vannak-e az államnak és a társaságnak oly közös érdekei, melyeknek találkozása módot nyújtana az orvoslásra? A bizottság valóban lelt ily találkozási pontokat, s megállapította, hogy a belés külföldi forgalomban, továbbá a társaság bányaüzleténél a társaság számára mintegy 485 000 Ft-nyi évi jövedelmi többletet lehetne biztosítani, anélkül, hogy emiatt a M. Kir. Államvasutak jövedelmi csorbulást szenvednének; azonkívül a személyszállításnak az Al-Dunán jobb és célszerűbb ellátása címén még mintegy 300-400 000 Ft-ot lehetne a társaságnak rendelkezésére bocsátani, úgyhogy anyagi helyzete évenkint 800-900 000 Ft-nyi jövedelmi többlettel javulhatna. A társaság a fennebbi számítás helyességét és azt, hogy ily módon helyzetén segítve volna, a maga részéről is elismerte. A nyújtandó kedvezményeket az előadó miniszter úr ahhoz a feltételhez kötötte, hogy miután a társaság üzletének mintegy 90%-a Magyarországra esik, az székhelyét helyezze át természetes súlypontjára, Budapestre, s alakuljon át magyar társulattá, azonban berendezhetne Bécsben is különálló forgalmi vezetőséget. E megoldási módozatot az előadó miniszter úr, másfelől a miniszterelnök úr is mint pénzügyminiszter, bizalmasan közölték az osztrák kereskedelmi és pénzügyminiszterekkel. Ezek érdemleges ellenvetést a tervezett rendezés ellen nem tettek, csak politikai tekintetben volt a maguk szempontjából aggályuk a székhelynek Budapestre áthelyezése s a társulatnak magyarrá átalakítása ellen, anélkül azonban, hogy azt kezdetben lehetetlennek nyilvánították volna. Utóbb azonban, úgy látszik, a hírlapokban történt felszólalások következtében, az osztrák kormány merevebb álláspontot foglalt el, ami kifejezést nyert a társaságnak f. évi május hó 18-án előterjesztett 878