Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16.-1895. január 13. 2. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)
1893. február 13. 13./6./ A miniszterelnök úrnak mint a Pénzügyminisztérium vezetőjének előterjesztésére a minisztertanács jóváhagyta, hogy a Kisbirtokosok Földhitelintézetének alapszabályai akképpen módosíttathassanak, hogy az intézet 50 000 Fton felüli kölcsönöket is adhasson, oly feltétel alatt mindazonáltal, hogy ezáltal a kisebb kölcsönöket kérelmezők igényeinek kielégítése csorbát ne szenvedjen. Jegyzetek a A 34-35. pontokat nem közöljük. 1 Svájccal szemben az Ausztria és Svájc között 1855-ben kötött, de magyar tv.-be nem iktatott államszerződés szabályozta a kiadatási eljárást. Az új egyezményt 1896. márc. 10-én kötötték meg Bernben. Tv.-be iktatta az 1896:34. te. 2 Az egyezményt csak 1901-ben sikerült tető alá hozni (1902:11. te). 3 Lukács márc. 5-én nyújtotta be a tvj.-ot, amelyet a Ház ápr. 20-án elfogadott. Tv.erőre emelte az 1893:9. te. OL - K 2 - 1892/97 - Tvj.-ok, XXXVI. és XL VII. (289. es.), KN (1892-97) 11. k. 7., 318-319., 331. p., 12. k. 259-260. p. 4 A Ker. Min. Lt.-ban egy testes akta (OL - K 230 - 1892 - 8. t. - 44 120) tartalmazza a hazai tengeri szabadhajózás segélyezése kérdésében a 80-as évek elejétől született iratokat. Ebben az ügyiratban több olyan memorandum, helyzetfelmérés található, amely részletesen elemzi a válság kialakulásá- nak okait, és keresi leküzdésének lehetőségeit. Ilyen pl. az 1886. évi fiumei tengerészeti ankét anyaga, vagy Batthyány Tivadar ny. hajózási főfelügyelőnek a kerm. megbízásából 1891-ben készített emlékirata. Egyöntetű volt a vélemény, hogy a világban rohamosan terjedő gőzhajózás és a vasút versenye, valamint a megújulásra, a technikai modernizálásra való képtelenség juttatta sanyarú helyzetbe az 50-es években még virágzó tengeri vitorlás hajózást. Különösen 1870-től vált egyre kritikusabbá a helyzet. Míg 1871-ben 181 nagyobb vitorlásból (80 475 tonnatartalom) állt a magyar kereskedelmi flotta, addig 1891-ben már csak 79-ből (38 961 tonnatartalom). A hajótulajdonosok a rossz gazdasági helyzetben kevés gőzöst szereztek be (1891-ben összesen 39 db-ból állt a gőzhajóflotta), és elavult vitorlásaikat sem cserélték le megfelelő ütemben és mértékben (az 1892-ben meglévő összes vitorlás fából készült). A szabadhajózási, azaz nem meghatározott irányjáratokat teljesítő vállalkozások csődhelyzete a tengerből élő parti lakosságot nyomorúságos megélhetési viszonyok közé taszította, aminek nagyarányú kivándorlás lett a következménye. A kormány csak azután kezdett behatóbban foglalkozni a segélyezés kérdésével, miután 1891-ben rendezte az irányjáratokat teljesítő, államilag szubvencionált gőzhajózási vállalatok helyzetét (vö. 1891. máj. UH., máj. 13.il .). — Még Baross Gábor adott megbízást Batthyány Tivadarnak, hogy készítsen javaslatot az ügyben. így született meg 1891. jún. 26-án a fentebb már említett terjedelmes memorandum („Emlékirat a magyar kereskedelmi tengerészet segélyezéséről"). Ebben Batthyány 5 fő teendőt ajánlott a kerm. figyelmébe: 1. a tengerészeti törvényhozás teljes kibontakoztatása, 2. a kikötői illetékről szóló tv. módosítása, 3. dokk és hajógyár építése Fiúméban, 4. az agg tengerészek, özvegyeik és árváik ellátásáról való gondoskodás, 5. állami szubvencionálás. Rövidesen szinte valamennyi javaslat napirendre került (vö. 1892. máj. 20./3., dec. 19./5., 1893. júl 15./3., 1894. okt. L/11.), így az 5. is: Lukács mt. elé terjesztett tvj.-a Batthyány szubvenciós elképzelésén épült fel. Ennek lényege: az állam anyagi segéllyel mozdítsa elő a meglevő elavult, csekély értékű vitorlás hajóraj fokozatos, „minél csekélyebb nemzeti vagyon elenyészése melletti likvidálását", és helyébe „egy mentül nagyobb és a mai kor színvonalán álló magyar gőz- és vitorla-hajóraj" felállítását támogassa. Uo. (29 207/1891). 5 Lukács — a márc. 1-jei előterjesztésére márc. 17-én kapott lf. engedéllyel — ápr. 19-én nyújtotta be a tvj.-ot, amelyet a Ház máj. 15-16-án tárgyalt le és fogadott el a lényeget nem érintő módosításokkal. Tv.-be iktatta az 1893:22. te. (OL - K 2 - 1892/97 - Tvj.-ok, XLIX. /289. cs./, KN /l 892-97/ 11. k. 325-326. p., 12. k. 288., 394., 422., 478. p.) — A te. rendelkezéseit a kerm. 1893. aug. 7-i ren832
