Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16.-1895. január 13. 2. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

40./33./ 1893. szeptember 22. 17. Horvát-szlavón törvényjavaslatok beterjesztése A horvát-szlavón-dalmát miniszter úr bemutatta a véglegesen alkalmazott községi hivatalnokoknak és azok özvegyeinek s árváinak ellátásáról, továbbá az egészségügy rendezéséről és a gyógyszerészetről szóló horvát törvényjavaslatokat, melyeket a bán a Horvát-Szlavón-Dalmát Országgyűlés elé terjeszteni szándékozik. A minisztertanács hozzájárult, hogy az első helyen említett törvényjavaslat változatlanul,

4 a két utóbbi pedig a következő, a horvát bán által is elfogadott módosításokkal terjesztessék Ő Felsége előzetes legfelsőbb jóváhagyása alá, nevezetesen: az egészségügy rendezéséről szóló törvényjavaslat 3. §-ából „Horvátés Szlavónországokban illetékes" szavak elhagyandók.

5 A gyógyszerészeiről szóló törvényjavaslat 5. §-ában az a.) pontban „az Osztrák-Magyar Monarchia valamelyik egyetemén" helyett szabatosabban teendő „valamely magyar vagy osztrák egyetemen", a b.) pontból „Horvát- és Szlavónországokban illetékes" szavak elhagyandók, a d.) pontból elhagyandó azon határozmány, melynél fogva a gyógyszerészsegéd köteles volna kimutatni, hogy legalább 3 évet HorvátSzlavónországok területén levő valamely gyógyszertárban szolgált.

6 Jegyzetek 1 A Kúria bírói létszáma (1 elnök, 1 másodelnök, 7 tanácselnök, 62 előadó ítélőbíró) kezdetben sem volt elég az ügyek folyamatos ellátására, ezért már az 1877:5. te. felhatalmazta az igm.-t, hogy szükség esetén kisegítő ítélőbírákat rendelhessen be a Kúriához, de csak a Bp.-i ítélőtábla állományából. A 90-es évek elején — a decentralizálás és az elsőfokú bíróságok fokozott munkája következtében — az ítélőtáblák ügyforgalma szintén emelkedett. Szilágyi különböző reformjai jórészt a felsőbíróságok tehermentesítését szolgálták. Minthogy az új rendelkezések hatásának érvényesüléséhez idő kellett, ezért született meg a mt. elé vitt tvj., amelyben Szilágyi egyrészt felhatalmazást kért számfeletti ítélőbírák kinevezésére a Kúriához (maximum 3 fő) és az ítélőtáblákhoz (maximum 14 fő), másrészt arra, hogy feloldhassa azt a korábbi korlátozást, amely szerint a Kúriához csak a Bp.-i ítélőtáblától rendelhetők be bírák. Az igm. nov. 9-én nyújtotta be a tvj.-ot, s azt a Ház nov. 30án el is fogadta. Tv.erőre emelte az 1893:32. te. OL - K 2 (1892/97) - Tvj.-ok 13. (290. es.), KN (1892-97) 14. k. 26-27., 214-215., 466-474. p., 15. k. 4., 191. p. 2 Ld. még 1893. szept. 7./Î. 3 Ld. még 1893. szept. 13./6. —A tvj. a mt. határozata ellenére nem került az Ogy. elé, de Bánffy Dezső, az új me. 1895. febr.-ban elődje hagyatékában megtalálta a javaslatot, és az ügyben febr. 19én átiratot intézett a büm.-hez, amelyben a következőket írta: „Hogy hazánkban a nemzetiségi és szocialista mozgalmak az eddigieknél nagyobb arányokat nem öltöttek, az nézetem szerint nagy részben annak tulajdonítható, hogy nálunk a gyülekezési jog törvény által szabályozva nem volt, s így a népgyűlések engedélyezése mindannyiszor rendőri hatóságaink diszkrecionális hatáskörébe utaltatott." Majd így folytatta: a tv. hiánya „a közszabadság és alkotmányunk szempontjából alapos kifogás alá eshetik is, azzal mindazonáltal sikerült a nemzetiség és osztály elleni gyűlöletre való izgatás nagyobb hullámveréseit megakadályoznunk. S ez oly becses eredmény, melyet nézetem sze923