Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16.-1895. január 13. 2. kötet (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

35728./ 1893. július 22. kat az eseteket, amikor az egyház igénybe veheti az államhatalom segítségét az egyházi adó behajtásánál; hogy nem sorolta fel hiánytalanul a népiskolai felügyeleti hatóságokat; hogy nem határozta meg szabatosan a felsőbb nép- és polgári iskolai tanítókkal szembeni képesítési követelményeket. Csáky a mt. határozata alapján aug. 10-én tett felségelőterjesztést. Az uraik, szept. 3-án engedélyezte a szabályzat visszaküldését. HHStA, Wien, Kabinettsarchiv, Kabinettskanzlei, 3763/1893. 12 Ld. még 1890. júl. 4./3., 1891. márc. 5. — A mezőrendőrségről alkotott 1840:9. te. a 90-es évek elején is hatályban volt, noha az agártermelés fejlődése és a tulajdonviszonyok átalakulása már rég elavulttá tette — egyébként is szűk körű — rendelkezéseit. Problémát okozott az is, hogy a te. hatálya nem terjedt ki Erdélyre és a volt határőrvidéki területekre. Érthető ezért, ha egy szerves mezőrendőri és mezőgazdasági tv. alkotásának igénye rögtön a kiegyezés után napirendre került, bár a rendszeres előmunkálatok csak 1885-ben indultak meg, amikor a földmívelési tárca — a szakköröktől beszerzett információk, javaslatok alapján — előadói tervezetet dolgozott ki. Ez tvj. formájában 1889-ben került a Ház asztalára, de azt a miniszter rövidesen visszavonta, majd az OMGE-val véleményeztette. Ezután új tvj. készült, amelyet a fm. „a vármegyei közigazgatás államosításának időközben felmerült kérdésére tekintettel" ismételten átdolgoztatott. Bethlen a közigazgatási javaslat bukása után igyekezett minél előbb dűlőre vinni a javaslat ügyét, s ezért terjesztette azt a mt. elé. (Ld. OL - K 255 - 1893 - 12. t. - 1860.) — A mt. döntése alapján bizonyos pontokon még módosított tvj.-ot Bethlen szept. 28-án nyújtotta be a Házban. Ez 12 fejezetben és 122 szakaszban tartalmazta a földbirtok használatára, a legeltetésre, az állattenyésztésre, a birtokhatárok megjelölésére, a mezei utakra, a faiskolákra és fásításokra, a kártékony állatok és növények irtására, a hasznos állatok oltalmazására, a hegyközségek alakítására, a mezei rendőrségre vonatkozó rendelkezéseket, illetve az azokat megszegők elleni büntetéseket és a hatósági eljárást. A javaslatot előzetesen a Háznak egy külön e célra választott 21 tagú bizottsága tárgyalta, és több kisebb módosításon kívül a 4. § elhagyására tett indítványt. (E szakasz azt mondta volna ki, hogy a nyomásos gazdálkodás bizonyos helyeken nemcsak fenntartható, hanem a megszüntetésétől számított 6 éven belül még vissza is állítható.) A Kh. 1894. jan. végén, febr. elején összesen kilenc ülésben tárgyalta a tvj.-ot. A vita során, csakúgy mint a bizottságban, a nyomásos gazdálkodás lett a központi kérdés. Sokan ellenezték a földművelés korszerűtlen formájának további fenntartását, de az újból megkérdezett bizottság úgy foglalt állást, hogy egyszerre nem szüntethető meg „az ország egy igen nagy vidékén fennálló sajnos állapot". Részletkérdésekben még a Fh. is eszközölt módosításokat a javaslaton, amelyet elfogadása után az 1894:12. te. emelt tv.erőre. (OL - K 2 - 1892/97 - Tvj .-ok, 30. /291. es./, KN /1892-97/ 13. k. 26., 114., 131. p., 15. k. 333., 423-441., 446-469., 476-528., 535-577., 584-590., 597-599., 606. p., 17. k. 155. p., 18. k. 54., 101-107., 197. p.) — Az 1894. nov. l-jén hatályba lépett nagy jelentőségű te. Végrehajtási utasításának kidolgozásával kapcsolatos iratokat ld. OL - K 184 -1894 - 48. t. - 8470. — Rendeletek: 1894. okt. 17. fm., okt. 30. igm., nov. 26. büm. (RT 1894. II. k. 143., 411., 618. p.) 13 A járásbíróságok hatáskörébe utalt vétségek kivételével a kiegyezés utáni Magyarországon évtizedekig nem sikerült megoldani a büntető eljárás egységes, az egész ország területére érvényes szabályozását. Erdélyben és Fiúméban bizonyos kiegészítésekkel az 1853. évi ausztriai büntető rendtartás maradt érvényben, míg az ország többi részében — igm.-i rendelet alapján — az 1872-ben Ogy. elé terjesztett, de törvényerőre nem emelkedett bűnvádi tvj. rendelkezései szolgáltak zsinórmértékül. Utóbbi használata azonban a bíróságok számára nem volt kötelező, így a gyakorlatban különböző elvek és jogszokások érvényesültek. Területenként eltérő eljárás volt érvényben a nyomtatvány útján elkövetett és esküdtbíróságok hatáskörébe utalt bűncselekmények terén is. 1882ben, majd 1886-ban újabb tervezetek készültek, mígnem Fabiny Teofíl igm. 1888. dec. 10-én benyújtotta „A magyar bűnvádi eljárásról" című tvj.-ot. Ez a javaslat azonban nem került tárgyalásra, mert tartalmával az új igm., Szilágyi Dezső nem mindenben értett egyet. Széleskörű véleménykérések után, 1892 őszén készült el az új tervezet, amelyet 1892. dec.-ben, majd 1893. máj-júl. folyamán szakértekezlet vitatott meg. Többszöri átdolgozást követően született meg és került mt. elé „a bűnvádi perrendtartásról" szóló új tvj. OL - K 2 - 1892/97 - Tvj.-ok, 92. (indoklás) (294. es.), IM Jel. 1888-91. 93. p. és 1892-95. 143. p. — Ld. még 1894. dec. 19./L 903