Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

1892. szeptember 16. 123724./ keltetés terén mozog, de mihelyt elvi alapokon határozott irányt mutat, a Főrendiház ellentálíása is meg lesz törve; hogy pedig a beadandó javaslatok keresztülvitele a Főrendiházban is biztosíttassék, h azt kívánja szóló, hogy elsősorban a főrendiházi kor­mánypárt szerveztessék, és szükség esetén másodsorban, örökös főrendi tagoknak kellő számbani kinevezése is_kombinációba vétessék 1 Az igazságügy-miniszter úr csak két utat lát: vagy megadást, vagy előre menetelt a kultuszminiszter úr által megjelölt irányban. A megadáshoz maga részéről nem járulhatna, nemcsak, taktikai, szempontból, de főleg, ezért,, mert az állam valódi szükségleteiről úgy az anyakönyvezés,. mint a házassági jog mint a.vallássza­badság terén gondoskodni_kell; J szükségesnek tartja azért elsősorban az általános polgári anyakönyveknek behozatalát; minthogy a katolikus klérus vonakodik a kor­mány rendeletét végrehajtani és a törvénynek engedelmeskedni, egyátalán a törvé­nyeknek megfeíelő anyakönyveket vinni, s ellene kényszereszközöket alkalmazni nem volna politikus, legegyszerűbb s legajánlatosabb módja a megoldásnak: a polgá­ri anyakönyveknek általános behozatala. A miniszterelnök úr utal arra, hogy a kormány egyik fő programját, melyet mindenesetre meg kell oldania, a közigazgatás reformja képezi, s két oly nagy akcióval, milyen a közigazgatási reform és az egyházi kérdéseknek a jelzett terjede­lemben való szabályozása, egyidejűleg foglalkozni, s azokat sikeresen végrehajtani alig lehet. Minthogy pedig a maga részéről elsőbbséget kell adnia a közigazgatási reform keresztülvitelének, kéri a minisztertanácsot, hogy e szempontból is fontolja meg a kérdést. 5 Megjegyzi, hogy fennebbi ellenvetése nem azt jelenti, hogy a kor­mány ne is nyilatkozzék a fennforgó egyházi kérdésekről; a kormány megállapíthatja e részben amit jónak tart, egyébiránt a kormánynak nem is kell eltérnie eddigi prog­ramjától, amennyiben az már kimondatott, hogy a zsidó vallás recepciójáról és a vallásegyenlőségről előterjesztések fognak tétetni; hasonlóképpen el van határozva, hogy a kormány az 1868:LIII. te. 12. §-ának módosításába addig nem egyezik, míg a házassági jog szabályozva nem lesz, s a februáriusi rendelet is fenntartatik addig, míg a vegyes házasságokból származó gyermekek anyakönyvezésére nézve tervezett intézkedés életbe nem lép. A miniszterelnök úr az eddigi, O Felsége által is jóváhagyott programot egye­lőre annyival is inkább elégségesnek tartja, mert alig is lehet képzelni, hogy az álta­lános polgári anyakönyvek behozatala a közigazgatás reformjának életbe léptetése előtt milyen közegek segélyével történjék; valamint annak szüksége sem látszik, hogy a polgári házasság behozatala már most kimondassék, elkülönítve a házassági jognak általános szabályozásától. Nézete szerint be lehetne érni az eddigi program­mal és annak fokozatos végrehajtásával, s felesleges volna a kibontakozást az általá­nos polgári anyakönyvek és a polgári házasság behozatalának kérdéseivel nehezíteni. Végre a Főrendiházat illetőleg: a miniszterelnök úr kételkedik abban, hogy volna elég alkalmas elem annyi örökös jogú tagnak kinevezésére, amennyi a fennfor­gó kérdésekben a főrendiházi többségnek megszerzéséhez kellene. Az igazságügy-miniszter úr nézete szerint a kérdés nem úgy áll, hogy elsősorban vagy a közigazgatási reform, vagy az egyházi kérdések oldandók meg, hanem mind a két irányban párhuzamosan kell egymást kiegészítőlég intézked­ni. Szóló szívesen várna, mert szereti a n agy kérdéseket -—ha lehet — egymás után 728

Next

/
Oldalképek
Tartalom