Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

1892. május 20. 115./16./ 5 1875:37. te. 6 Az 1875:37. tc.-be foglalt kereskedelmi tv. módosításának kérdését elsősorban a szövetkezeti ügy fejlődése vetette fel a 80-as években. Már az 1888:36. te. 26. §-a utasította a kormányt: terjesszen elő javaslatot arról, hogy a községek miként használhatják fel hitelszövetkezetek alapítására a nekik jutó italmérési kárpótlási kötvényeket. (Ld. még 1890. márc. 25.Z2.) — Ezzel a szövetkezeti ügy igazán átfogó rendezése egyelőre le is került a napirendről, és 1892-ben csak a szövetkezetek hatékonyabb központi ellenőrzését, segélyezésük formáit és a hitelezők érdekeinek csőd eseténi kellő biztosítását tárgyaló javaslat készült el a PM-ban: „Tvj. a központilag egyesült szövetkezetek egységes szervezéséről és az ezen szövetkezetekkel szemben alkalmazandó csődeljárásról". (E javaslat az italmérési kötvények felhasználásáról is rendelkezett.) 1893 elején szakértekezlet tárgyalta meg a tvj.-ot, majd a vita eredményeként Nagy Ferenc egyetemi tanár kapott megbízást egy új tvj. kidolgozására. Ez (Tvj. a szövetkezetekről) meg is jelent mint előadói tervezet, s a hitel- és fogyasztási szövetkezetek ellenőrzésére, valamint a visszaélések meggátlására helyezte a hangsúlyt. A tvj. a Wekerle-kormány idejében csak a véleményezésekig jutott el; tv. csak 1898-ban született a szövetkezetekről (1898:23. te). Iratok: OL - K 255 - 1891 - 8. t. -789, 1270, Uo. - 1892 - 9. t. - 1430, Uo. - 1893 - 9. t. - 1080. Vö. IM Jel. 1892-95. 121-123. p. — Magyarország tengeri köz- és magánjogát még a 19. század végén is az 1774. évi Editto politico di navigazione mercantile és az 1807. évi francia kereskedelmi tv.könyv szabályozta, amit a tengerpart francia megszállása (1809-1813) idején vezettek be. Az 1867-ben Ausztriával kötött vám- és kereskedelmi szövetség VI. fejezete azonban kimondta, hogy a két állam egyetértőleg állapítsa meg az elavult szabályozások helyébe lépő új tengeri jogi kódexet. 1870-74-ben, majd 1887-ben az osztrák kormány készített is tervezetet, de ezt a magyar fél nem fogadta el. Később a magyar kormány sajátjavaslat kidolgozásába fogott. E munkálat eredménye egy tvj. előadói tervezet lett, amely 1894-ben nyomtatásban is megjelent. Egyéb érdemi lépést a Wekerle-kabinet nem tett az ügyben. IM Jel. 1888-91. 75. p. és 1892-95. 124-127. p. Vo.1893.jul 15./13. I Ld. még 1890. dec. 3J5., dec. 17./4., 1892. márc. 20./L, szept. 10./14. 8 A millennium ügyére vonatkozó jk.-i pontok felsorolása: 1890. máj. 30. 15. jegyzet. 9 Bár ajk. elég kategorikus döntést sejtet, ennek ellenére a Ker. Min.-ban máj. 26-án készült feljegyzés intézkedést sürgetett a febr. 19-i mt.-ban elhatározott különbizottsági értekezlet összehívására. (Jul. 2-án erre sor is került.) A kormány habozását jelzi, hogy a kereskedelemügyi tárcát ideiglenesen vezető Wekerle júl. 9-én körlevélben szólította fel a kereskedelmi és iparkamarákat: nyilatkozzanak arról, hogy a , jelenlegi gazdasági viszonyok között" nem lenne-e célszerű a kiállítást „alkalmasabb időre" halasztani? Aug. 17-én aztán megtartotta ülését a kiállítás helyszínének megállapítására alakult különbizottság. Különböző helyek kerültek szóba: Városliget, Lágymányos, Aquincum, Népliget, Pékerdő, Angyalföld. A bízottság végül alternatív javaslatot tett: amennyiben a kiállítást 1895-ben nyitják meg, akkor a Városligetben, ha viszont 1898-ban, akkor a Lágymányoson rendezzék meg. Utóbbi megoldás ugyan költségesebb, de sokkal díszesebb kiállítást tesz lehetővé — szólt az indoklás. OL - K 231 - 1894 - 5. t. - 1660 (27 785, 56 289, 65 528/1892.) 10 Az V. Nemzetközi Belhajózási Kongresszust 1892. júl.-ban tartották Párizsban. OL - 228 - 1892 - 3. t. - 11 837. II Ld. még 1890. ápr. 11./6., máj. 9./2., máj. 17./4.,jún. 27./14.,júl 4./3., szept. 21/2. 12 Iratok: OL - K 255 - 1892 - 8. t. - 44, Uo. - 6. t. - 1506. 13 Vö. 1892.jan.8J9

. 14 A főváros fejlődése már a 80-as években felvetette a negyedik Duna-híd építését a Lánchíd, a Margit-híd és az összekötő vasúti híd után. E célból mondta ki az 1885:21. te, hogy mihelyt a bp.-i hidak jövedelme meghaladja a 650 000 Ft-ot, a többlet egy új Duna-híd építésére fordítandó. A hídjövedelem 1890-ben érte el ezt a szintet, 1891-ben pedig Wekerle már ankétot hívott össze a hídépítés ügyében. Itt — elfogadva a Főv. Közm. Tan.-nak korábbi elképzeléseit — olyan állásfoglalás született, hogy először a Fővámház és a Sáros-fürdő (épülete a mai Gellért téren állt, 1894-ben lebontották) közötti, teherforgalomra is alkalmas hidat, majd az Eskü-téri (ma: Március 15-e tér) gyaloghidat keli felépíteni. (Már ekkor felmerült a Boráros téri és egy parlament melletti híd terve is.) Siklóssy 250-254. p. — Ld. még 1893. ápr. 14./20. 15 A kinevezésre az 1892. máj. 31-i lf. elhatározással került sor. Bp.-i Közi., 1892. jún. 15. 16 Ld. még 1890. szept. 5J3., 1892. jún. 8/1., júl. 14./1., szept. 23.Z2., okt. 10./7. 696