Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

110711./ 1892. március 20. nak, melyeket az évnek néhány hónapja alatt — míg a nagyobb kivitel ideje tart — rohamosan kell elszállítani; fokozza ennek hátrányát még az is, hogy a nyerstermei­vényekkel külföldre kimenő teherkocsik csak hosszabb idő múlva kerülnek ismét vissza, s az országba történő bevitel finom árukból és gyártmányokból állván, a ki­ment kocsik pótlásául a külföldről aránylag csak kevés kocsi jön az országba. A legszűkebb számítás szerint véve a szükségletet, a forgalmi eszközöknek a következő szaporítása szükséges, mégpedig: ami a mozdonyokat illeti: a már gyártás alatt levő, illetőleg már megrendelt mozdonyokon kívül a közelebbi időre, tekintettel arra is, hogy a mozdonyok további szaporítása hadászati szempontokból is folyton sürgettetik, még kereken 100 db mozdony volna szükséges amellett, hogy évenként is bizonyos mennyiségű beszer­zendő lesz, mely a szükséglet és a fedezet lehetősége szerint évenként lenne megha­tározandó. A már megrendelt 172 db mozdony közül 1892- és 1893-ban beszállítandó 116 mozdony — a megengedhető maximális teljesítmény határain belől — előrelát­hatólag födözni lesz képes az ezen évek forgalmi szaporulatából kifolyó mozdony­szükségletet, miért is az 1892. és 93. években még ezeken fölüli mozdonyok beszer­zése nem lesz szükséges, és ezúttal előadó miniszter úr csakis arra nézve kér elvi jóváhagyást, hogy a szükségesnek jelzett 100 db mozdonyt az 1894., illetőleg 1895. évben beszerezhesse, illetőleg azok beszállíthatását már ez idő szerint számba vehes­se és biztosíthassa. A személykocsikból szükséges volna kereken 500 személy- és 100 db sze­mélyvonatú kalauzkocsinak beszerzése olyformán, hogy 100 db kocsi lehetőleg még a f. évben, éspedig a pénztári készletek terhére, azután pedig két éven át 250-250 db rendeltetnék és szállíttatnék. Teherkocsikból 10 000 db-ot kellene beszerezni, mégpedig 1893-ban és 1894­ben 3000-3000 db-ot, a következő két évben pedig 2000-2000 db-ot. A most említett forgalmi eszközök beszerzése a következő összegekbe kerül­ne, nevezetesen 100 db mozdony 4 000 000 Ft-ba 600 db személy- és személyvonatú kalauzkocsi 4 500 000 Ft-ba 10 000 db teherkocsi 22 000 000 Ft-ba összesen 30 500 000 Ft-ba. A mozdonyokra felvett 4 000 000 Ft-ot illetőleg megjegyzendő, hogy ezen összegben az Államvasúti Gépgyár haszna, mely az utóbbi évek tapasztalatai szerint a kereseti összeg 15%-ával vehető fel, még nem vétetett számításba, úgyhogy vég­eredményben e címen az Államkincstár terhe mintegy 600 000 Ft-tal alább fog szál­lani, illetve ez az összeg a gépgyár fölöslegeinél térül meg. A fent kimutatott s 30 1/2 millió Ft-nyi beruházást igénylő forgalmi eszközök beszerzése az Állami Vasutak üzletfeleslegeinek rovására történnék, s minthogy — amint ezt az előadó miniszter úr szintén részletesen kimutatta — az Államvasutaknak a budgetbe felvett s a tényleg elért jövedelmi fölöslegei között mindig voltak, s így jövőre is bizton várhatók oly többleti különbözetek, melyekből a forgalmi eszközök beszerzésére fordítandó összegek törleszthetők lesznek, — a szóban levő beruházá­sok a költségvetési mérleg minden megrontása nélkül meg fognak tétethetni. 669

Next

/
Oldalképek
Tartalom