Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

1892. február 19., 24. 106./7./, 10778./ 10 Bethlen még 1892-ben megszervezte a 30 tagú „Országos Gazdatanács"-ot, amelynek a fm. lett az elnöke. Vö. Pallas Lexikon. 11 Ld, a fenti 1. jegyzetet. 12 Szapáry felségelőterjesztése már febr. 17-én elkészült, ennek alapján Ferenc József febr. 20-án nevezte ki a javasolt személyeket. OL - K 26 - 1892 - 54 (446). 13 Gr. Zichy Ágost 1883. nov. l-jétől volt fiumei és magyar-horvát tengerparti kormányzó, egyúttal a M. Kir. Tengerészeti Hatóság elnöke. Előbbi minőségében a me., utóbbiban a kerm. alá tartozott. Lemondását 1891. dec. 26-án, majd hivatalosan 1892. jan. 5-én adta be, saját indokolása szerint azért, mert a Tengerészeti Hatóság részére Baross által kiadni szándékolt új szolgálati utasítás egyes rendelkezéseit (pl. azt, hogy a hatóság tiszti személyzetét a továbbiakban nem az elnök, hanem a kerm. nevezi ki, s hogy az olasz helyett a magyar lesz a hatóság hivatalos nyelve) politikailag káros lépésnek tartotta, s azokban kormányzói, ill. elnöki méltóságának megsértését látta. Zichy az ügyben tiltakozott Szapárynál, mégis Baross győzedelmeskedett, és 1892. febr. 7-én kiadta az új utasítást. Zichy ezek után ragaszkodott lemondásához, igaz — az akták szerint — ehhez már egy ideje amúgy is kereste az ürügyet. A mt. határozata nyomán Szapáry febr. 28-án két felségelőterjesztést tett: az egyikben „saját kérelme folytán" Zichy felmentését, a másikban Batthyány kinevezését javasolta. Ferenc József márc. 6-i lf. elhatározásaival mentette fel a volt, és nevezte ki az új kormányzót. Az ügy iratait Id. OL - K 26 - 1909 - XXVII - 3406, OL 1 34 - Hivatalos iratok - 1892. 107J8J 1892. február 24. A választások után kialakult politikai helyzet

1 Seine Majestät geruhen die Besprechung der Situation zum Gegenstande der heutigen Konferenz allergnädigst zu bestimmen. Allerhöchstdieselben geruhen zu konstatieren, daß die politische Lage in Ungarn nicht ganz normal sei, indem nur eine Partei vorhanden ist, welche vollkommen und aufrichtig auf dem Standpunkte des staatsrechtlichen Ausgleiches steht, und daher eine Ablösung der Parteien in der Regierung als ganz ausgeschlossen erscheint. Von den beiden Oppositionsparteien anerkenne die eine, die äußerste Linke die staatsrechtliche Basis überhaupt nicht, die andere, die sogennante Nationalpartei behaupte zwar in der Theorie, daß sie auf der Basis des Ausgleiches steht, in Wirklichkeit greife sie aber dessen Grundfesten an, und verfolge dadurch, daß sie als Ziel die Erweiterung, den Ausbau und die Fortentwicklung des Ausgleiches im nationalen Sinne hinstellt, Tendenzen, welche sehr bedenklich und gefahrlich sind und daher auch nicht akzeptiert werden können. Seine Majestät geruhen in Erinnerung zu bringen, daß all diejenigen, die seinerzeit an dem staatsrechtlichen Ausgleiche mitgewirkt haben, denselben als ein bleibendes und stabiles Werk betrachtet haben, an welchem nicht mehr gerüttelt werden darf. Ganz besonders gelte dies in betreff der Armeefrage, welche aber eben den Hauptgegenstand der verschiedenen nationalen Postulate der Opposition bildet. Die hierauf bezügliche Vereinbarung sei nach langen, eingehenden und reiflichen Erwägungen zustandegekommen. Die im Ausgleichswerke niedergelegten Prinzipien bilden die Basis der Verfassung der Monarchie; und eine jede Änderung daran könnte nur im Einvernehmen mit der anderen Hälfte der Monarchie geschehen, weil es sich um 652