Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

101./27 1892. január 11. 101./2J 1892. január 11. 1. A Franciaországgal fennálló külkereskedelmi szerződési viszony rendezése az új francia autonóm vámtarifa miatt

1 A kereskedelmi miniszter úr előterjesztette, hogy az új francia autonóm vámtarifának legközelebb történendő életbe léptetése folytán az Osztrák-Magyar Monarchia, mely a Franciaországba való bevitelnél túlnyomó részben Magyarországból eredő nyersterményekkel van érdekelve, Franciaországgal szemben abba a kedvezőtlen helyzetbe jut, hogy míg az Osztrák-Magyar Monarchiából, s nevezetesen Magyarországból Franciaországba bevitelre alkalmas cikkeknek számba jövő része a francia maximális tarifa tételei alá esik, tehát valóságos prohibitív vámtételekkel sújtatik, addig Franciaország a legnagyobb kedvezmények biztosítására alapított szerződés alapján minden kedvezményben részesül, melyet mi viszontkedvezmények iránt más államoknak adunk.

2 Minthogy eszerint a Monarchiára nézve a Franciaországgal fennálló kereskedelmi szerződés majdnem semmi értékkel sem bír: az előadó miniszter úr célszerűnek vélné, hogy a francia kereskedelmi szerződés, továbbá a művészi és írói tulajdonjog oltalma iránt Franciaországgal fennálló szerződés,

3 melynek fennállása szintén francia érdeket képez, részünkről felmondassanak, ha Franciaország nem nyilatkoznék hajlandónak velünk méltányos alapon vámtarifa-szerződést kötni. A szerződések felmondását kilátásba helyezni, s esetleg meg is tenni azért is célszerűnek mutatkozik, mert ezzel leghamarább lehet Franciaországra oly irányban nyomást gyakorolni, hogy hajlandó legyen bennünket tarifakedvezményekben részesíteni. A kereskedelmi miniszter úr ennélfogva felhatalmazást kér, hogy a közös külügyminisztert aziránt kereshesse meg, hogy elsősorban fejezze ki készségünket a francia kormánynak, mely szerint óhajtanánk Franciaországgal méltányos alapokra fektetett vámtarifa-egyezményt kötni; ha azonban e felhívás rövid idő alatt gyakorlati sikerre nem vezetne, a Franciaországgal létező kereskedelmi szerződést és a művészi és írói tulajdonjog oltalma iránti egyezményt mondja fel; mégpedig amennyiben az osztrák kormány — dacára annak, hogy a kérdésnél túlnyomó részben Magyarország van érdekelve — a felmondást ellenezni találná, a vám- és kereskedelmi szövetség III. cikke értelmében tegye meg a felmondást a magyar kormány egyedüli kívánata folytán is. Helyeseltetvén, a kívánt felhatalmazás megadatott. 633