Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

Bevezető tanulmány ként, hanem a kormány által meghatározott időközönként együttesen küldjék meg ne a másik felekezet lelkészének, hanem a közigazgatási hatóságnak. A kultuszminiszter e javaslatról tájékoztatta a minisztertanácsot, amely nem tekintette azt „az elkeresztelési ügy kiegyenlítésére elfogadható alapnak", és így visszautasította (1892. febr. L/l.), de a tárgyalások elől továbbra sem zárkózott el. Nyilván nagy része volt ebben az uralkodónak, aki 1892. február 22-én az újonnan megválasztott Országgyűlést megnyitó trónbeszédében rendkívül óvatosan nyilatkozott a kérdésről.

15 Február 9-én a minisztertanács elé került a zsidó vallás recepciójának kérdése, de az érdemi vitát elhalasztották. (1892. febr. 9./2.) A következő hónapokban folytatódtak a tárgyalások. Vaszary — korábbi szóbeli javaslatát továbbfejlesztve — márciusban írásban tett újabb kezdeményező lépést, de ez már a római Szentszék ellenállásán megtört. Az ügyben a prímás római útja sem hozott fordulatot. (Vö. 1892. márc. 18./2., márc. 20./17. és ápr. 29./12.) 1892. szeptember 16-án messzeható következményekkel járó ülést tartott a minisztertanács. Az ülés jegyzőkönyvében az egyházpolitikai helyzettel foglalkozó napirendi pont tárgyalását részletesen, a kormánytagok egyéni álláspontját is megadva rögzítették. Csáky előterjesztésében ismertette az elmúlt hónapok eseményeit, és megállapította, hogy nyárig még volt esély a klérussal való megegyezésre, de most már nincs. A kormány részéről ezért határozottabb lépéseket sürgetett. Hasonlóan nyilatkozott Szilágyi is, Wekerle ingadozott, Szapáry és Szőgyény pedig ellenezte a korábbi programon való túllépést. Világossá vált, hogy a kormányon belül lényeges nézeteltérések vannak az egyházpolitikai kérdés kezelését illetően. Mindenesetre ez a minisztertanács döntött a zsidó vallás recepciójáról és a részleges polgári anyakönyvekről szóló törvényjavaslatok tervezeteinek, valamint a vallás szabad gyakorlásáról és a házassági jog szabályozásáról szóló javaslatok alapelveinek kidolgozásáról. (1892. szept. 16./2.) A szeptember végi kabinetülés a polgári anyakönyvek általános vagy részleges bevezetésének kérdésében próbált egységes álláspontot kialakítani — sikertelenül. „Egyértelmű érdemleges megegyezés hiányában" ismét jegyzőkönyvezték a kormánytagok egyéni álláspontját. A kultuszminiszter elkerülhetetlennek ítélte az általános polgári anyakönyvezést, de mert ennek megvalósítása időt igényelt, elfogadta, hogy a vegyes házasságra szóló részleges polgári anyakönyvezést minél előbb — ideiglenesen — törvény rendelje el, „múlhatatlanul szükségesnek" tartotta azonban, hogy „a részleges polgári anyakönyvekről alkotandó törvényben már az általános polgári anyakönyveknek is a behozatala elvileg határozottan kimondassák." Csáky véleményét osztotta Szilágyi is, míg Wekerle rögtön az általános változatot kívánta törvényerőre emelni azzal, hogy a hatálybaléptetést el kell halasztani. A miniszterelnök a részleges polgári anyakönyvezés mellett állt ki, de nem zárkózott el az általános polgári anyakönyvek későbbi bevezetésére vonatkozó enyhe elvi kijelentés törvénybe foglalásától („addig, míg az általános polgári anyakönyvek behozatnak, rendeltetik el a tervezett intézkedés"). Szapáry álláspontjához csatlakozott Lukács, Szőgyény, Fejérváry és Josipovich is. (1892. szept. 30./11.) Az 1892. október 2-i minisztertanács kizárólag egyházpolitikai kérdésekkel foglalkozott. Először a házassági jog szabályozásának elveit tekintették át a miniszterek. Teljes egyetértés jött létre abban, hogy: 1. a különböző felekezeti házasságjo43