Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

Bevezető tanulmány Ezek sorából mindenekelőtt a vallásszabadság hiányát kell kiemelnünk. Egyenlőség és viszonosság csupán a bevett vallásfelekezetek (katolikus, református, evangélikus, egyesült görög, görögkeleti és unitárius) között állt fenn. Az egyházak/felekezetek tartották kézben a házasságkötés és -bontás, valamint az anyakönyvezés jogát, amelynek következtében a polgári jogviszonyok alapkövetelménye, az egységesség nem érvényesülhetett az élet fontos területein. Külföldi tapasztalatok alapján ezért egyre többen és gyakrabban sürgették a szabad vallásgyakorlás, a polgári házasság és az állami anyakönyvezés bevezetését. A Szapáry-kormány programjában nem esett szó az egyházpolitikai kérdésekről, a februári ún. elkeresztelési rendelet kiadását követő események azonban hamarosan arra kényszerítették a kabinetet, hogy áttekintse a kialakult helyzetet, és döntést hozzon a szükséges intézkedésekről. A római Szentszék ugyanis nem fogadta el az 1868:53. te. 12. §-ában foglaltakat, és ennek nyomán Simor János esztergomi érsek, prímás a februári rendelet visszavonását kérte a kormánytól. Ugyanakkor a protestáns körök és mások feliratokban, nyilatkozatokban követelték a törvény előírásainak érvényesítését, a Képviselőházban pedig felszólalás volt várható az ügy kapcsán. Ferenc József, a mélyen vallásos apostoli király, főkegyúr nagy figyelemmel kísérte az eseményeket, amelyek alakulása korántsem volt közömbös számára. A jegyzőkönyvekből kiviláglik, hogy ebben a kényes természetű ügyben minden döntést magának tartott fenn. A minisztertanács 1890. november 3-án tekintette át a helyzetet, és úgy döntött, hogy ragaszkodik a törvény előírásaihoz és — apró, a lényeget nem érintő módosításokat kivéve — Csáky rendeletének végrehajtásához is, ezért „el van határozva, hogy ha a főpapság által a kormány álláspontjának megfelelő megoldási módozat el nem fogadtatnék, saját álláspontját más módozatok alkalmazásával is, esetleg az anyakönyvek vezetésének polgári közegekre bízása által, érvényesíteni fogja", addig azonban még vár a prímás fenti értelmű tájékoztatásával, amíg „teljes megállapodásra jön az iránt, hogy ha ennek szüksége csakugyan beállana, az anyakönyvek vezetésének polgári közegekre való bízása mi módon történjék." (Vö. 1890. nov. 3J8.) November 9-én a minisztertanács ismét tárgyalta a kérdést, és szükségesnek mondta ki: amennyiben nem jön létre megállapodás a klérussal, intézkedni kell a polgári anyakönyvezés bevezetéséről, de egyelőre csak a vegyes házasságok esetében. Egyúttal megbízta a kultuszminisztert, hogy tájékoztassa az uralkodót, és szerezze meg hozzájárulását. (1890. nov. 9J3.) Ferenc József elsietettnek ítélte a kormány tervezett lépéseit. Nagyon bízott a megegyezésben, nem is járult hozzá a tervezett kormánynyilatkozat megtételéhez. (Vö. 1890. nov. 12./2.) Viszont szükségesnek tartott egy olyan minisztertanácsot, amely a részvételével áttekinti a helyzetet és meghatározza a teendőket. Ez az ülés november 14-én zajlott le három kérdés megvitatásával: 1. Milyen nyilatkozatot tegyen a kormány, ha a parlamentben felmerül az ügy? 2. Milyen választ kapjon a prímás? 3. Mit tegyen a kormány, ha a klérussal nem jön létre a megegyezés? Szapáry, Csáky, Szilágyi, Wekerle és Baross fejtette ki véleményét. Az igazságügy-miniszter foglalta el a leghatározottabb álláspontot: ha a februári rendelet nem hajtható végre, akkor a kormánynak az általános polgári anyakönyvezés bevezetését kell javasolnia, de a vegyes házasságokra nézve feltétlenül el is kell rendelni a polgári anyakönyve/ 41