Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

Bevezető tanulmány szerződéseket, amelyek 1892. február l-jén léptek hatályba, és 1903. december 31-ig szóltak. Svájccal már korábban, 1890 decemberében megkötötték az állategészségügyi egyezményt is, Németországgal erre a kereskedelmi szerződés aláírásával egyidőben került sor, ellenben Olaszországgal — bár előkészítették az újat — a régi egyezmény maradt érvényben. A nyugati államokkal létrejött szerződések az adott kedvezőtlen körülmények között elfogadhatóak voltak mind Ausztria, mind Magyarország számára, még akkor is, ha — mint pl. a magyar agráriusok — támadták azokat. A Kereskedelemügyi Minisztériumban 1895 januárjában készült elemzés megállapítja, hogy e szerződések, „melyek vámkedvezmények tekintetében és éppen az agrárcikkekre nézve az eddiginél kedvezőbb helyzetet teremtettek, úgy a Monarchia, mint különösen Magyarország kivitelére nézve előnyösen hatottak, és amennyiben egyes cikkek kivitelében csökkenés tapasztalható, az a szerződések körén kívül eső körülményekben találja magyarázatát." Ez pedig nem más mint a piaci verseny a túltermelés körülményei között. A szerződések biztosították a vámok hosszú időn át nélkülözött stabilitását.

10 Nagyjából így vélekedett egy évtizeddel később Láng Lajos (kormányunk idején pénzügyminisztériumi államtitkár) is. Elsősorban a német szerződésre vonatkozóan állapította meg, hogy az eredmények igen soványak voltak ugyan (pl. az állategészségügyi egyezmény kifejezetten hátrányosan hatott), de legalább hosszabb időre nyugalmat biztosítottak, visszatérést jelentettek a szabadabb forgalom felé.

11 A nyugati országokkal való szerződések megkötését követően a keleti országokkal, Szerbiával és Romániával kezdődtek meg a kereskedelmi szerződési tárgyalások. Szerbiával még 1882-ben igen előnyös szerződést kötött a Monarchia, jórészt korlátlanul érvényesíthette érdekeit. Azóta azonban új helyzet állt elő: Szerbia pénzügyi nehézségekkel küzdött, és ezeket különböző monopóliumok és adók bevezetésével igyekezett enyhíteni a 90-es évek legelején. Bécsnek és Budapestnek politikai szempontból fontos volt a déli szomszéd stabilitása, Monarchia-barát irányvonala, ezért rákényszerült korábbi előjogai többségének feladására. Hosszú tárgyalások után 1892. augusztus 9-én írták alá a tarifaszerződést kétoldalú kötött tételekkel és az állategészségügyi egyezményt, amelyek 1893. július l-jén léptek hatályba 1903. december 31-ig szóló érvénnyel. (1890. ápr. 3./3.)

1 Miután Románia 1891-ben hatályon kívül helyezte harci vámtarifáját, és erre a Monarchia is kedvezően válaszolt, 1891 nyarán megszűnt az 1886 óta tartó vámháború. Az új szerződés előkészítése rögtön megkezdődött, az érdemi tárgyalások azonban a Wekerle-kormány idejére maradtak. (1890. dec. 3./6.) Kisebb jelentőségű volt az Amerikai Egyesült Államokkal 1892. május 2/3-án a legnagyobb kedvezmény elve alapján létrejött egyezmény. (1892. máj. 20./2.) Eredménytelen tárgyalások folytak még Brazíliával (1891. márc. 14./7.) és Paraguay-jal (1891. ápr. 16./4.), ellenben Koreával aláírták a kereskedelmi és hajózási egyezményt, de ez csak a Wekerle-kormány idején került a minisztertanács elé. A kormány foglalkozott még a Franciaországgal fennálló legnagyobb kedvezményes kereskedelmi szerződés ügyével is, mivel Franciaország 1892. február 1jén megváltoztatta vámtarifa-rendszerét (kettős, maximál és minimál vámokat tartalmazó tarifát vezetett be), amely különösen kedvezőtlenül érintette a magyar agrárki39