Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

33./41./ 1890. november 3. a minisztertanács egyértelmüleg arra a meggyőződésre jutott, hogy a kormánynak ez ügyben mielébb határozott álláspontot kell foglalnia, s a kérdést mielébb végleges intézkedéssel el kell dönteni, mert a római Szentszék kinyilatkoztatása lényeges tartalmának köztudomásra juttatása után egyfelől nem lehet reménység arra, hogy a katolikus papság a február 26-i rendeletnek eleget tegyen, s az alsó papságnak a kérdéses rendelet, de különösen az 1868:LIII. te. 12 § határozata ellen támasztott izgatásai következtében tartani lehet attól, hogy ha a kérdés rövid idő alatt el nem döntetik, az ország felekezetei közötti jó egyetértés és béke megzavartatik; másfelől a közvéleményben a kellő tájékozottság hiányában máris kezd oly felfogás tért foglalni, miszerint a kormány elhatározásában ingadoznék, s a papság ellenszegülésének engedni hajlandó volna; minek következtében nemcsak a kormány tekintélye szenved csorbát, de a törvények iránti köteles tisztelet is hanyatlik. De ettől el is tekintve, a kormány bizonyára már a legközelebbi időben abba a helyzetbe jut, hogy a Képviselőházban álláspontja iránt akár valamely interpelláció következtében, akár az 1868:LIII. te. megváltoztatása iránt érkezett kérvények tárgyalása során nyilatkoznia keilend. Ennélfogva elhatároztatott, hogy a miniszterelnök úr a kormány nevében az első erre kínálkozó alkalommal határozottan jelentse ki, miszerint a kormány az 1868:LIII. te. 12. §-ának határozmányát megváltoztatni nem szándékozik, s eziránt sem maga javaslatot nem fog előterjeszteni, sem pedig ha ily irányú indítvány más oldalról tétetnék, ahhoz hozzájárulni nem fog. A f. évi február 26-i rendeletet illetőleg pedig a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr jelentse ki, hogy a kormány a rendeletet továbbra is fenntartani és végrehajtani szándékozik, megjegyezvén egyébiránt, hogy az efelett a főpapsággal támadt eszmecsere befejezve még nincsen, de a kormány el van határozva, hogy ha a főpapság által a kormány álláspontjának megfelelő megoldási módozat el nem fogadtatnék, saját álláspontját más módozatok alkalmazásával is — esetleg az anyakönyvek vezetésének polgári közegekre bízása által — érvényesíttetni fogja. Ami a prímásnak adandó választ illeti: a minisztertanács arra nézve ugyan meg van állapodva, hogy a prímás utolsó levelében javaslatba hozott megoldási módozatok merőben elfogadhatatlanok, mert nem lehet sem a február 26-i rendeletet hallgatag elejteni, sem pedig azt oly értelmű rendelettel pótolni, mint a prímás javasolja; továbbá, hogy a válasz nem lehet más, mint amely a kormány fennebb jelzett s a Képviselőház előtt kijelentendő álláspontjának megfelel; azonban e választ a minisztertanács csak akkor tartja elküldendőnek, ha a kormány teljes megállapodásra jön aziránt, hogy ha ennek szüksége csakugyan beállana, az anyakönyvek vezetésének polgári közegekre való bízása mi módon történnék.

7 349