Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

187267 1890. augusztus 8. sertésbehozatal korlátozása iránt kibocsátott rendelet ellen a szerb kormány nevében tett tiltakozására adni szándékszik, melyben utalva arra, hogy a rumán és bulgár származású sertések, amelyek közt a ragadós száj- és körömfájás nagy mérvben uralkodik, akadály nélkül átbocsáttatnak a szerb határon, s így Szerbia területe fertőzöttnek tekintendő, a szerb sertésbehozatali forgalom ellenőrzését, illetve korlátozását állategészségügy-rendőri okokból elrendeltnek és továbbra is fenntartandónak jelenti ki. A szerb főkonzul tiltakozásának azon részére nézve pedig, mely szerint a szóban levő rendelete szerződésszegéssel lenne egyértelmű, a földmívelésügyi miniszter úr azt szándékozik kijelenteni, hogy nincs hivatva azt érdemileg tárgyalás alá venni, s ezen, mint a Szerbiával kötött kereskedelmi szerződésünkkel szoros kapcsolatban álló kérdésnek tárgyalására a közös külügyminiszter úr illetékes. Előadó miniszter úr ezzel szemben azon véleményben van, hogy ily újabb elutasító válasz, eltekintve attól, hogy a főkonzulátus nem az a fórum, mellyel az ügy érdemlegesen tárgyalandó, mely a Szerbiához való viszonyunkat még feszültebbé tenné, Szerbiába irányuló kiviteli forgalmunkra is káros visszahatással lehetne, miért is saját érdekeink szempontjából megfontolandónak tartja, vajon azon visszautasító álláspont, melyet az utóbbi időben a szerb állatbehozatallal szemben elfoglaltunk, Szerbiához való kereskedelmi viszonyainknak teljes alterálása nélkül fenntartható-e? Továbbá aggályai vannak előadó miniszter úrnak a földmívelésügyi miniszter úr által vázolt válasz azon része ellen is, melyben a szerb kormány az ügy további tárgyalása iránt a közös külügyminiszter úrhoz utasíttatnék, mert ily nyilatkozat esetleg oly magyarázatra szolgáltathatna alkalmat, amely a magyar kormánynak a külkereskedelmi ügyekre való ingerenciáját ferde színben tüntetné fel, másfelől pedig tápot adna azon szerb állításnak, miszerint a magyar kormány álláspontjának állategészségügyi tekintetekből való tarthatatlanságát érezve a külkereskedelmi politikai tekintetek ürügye alatt a kérdést magától elodázza. Előadó miniszter úr ennélfogva azon feltevésben, hogy Szerbia részéről kereskedelmi érdekeinket sértő intézkedések nem fognak tétetni, célszerűnek és a jelenlegi viszonyoknak megfelelőbbnek tartaná, ha a szerb állásponttal szemben nagyobb előzékenységet tanúsítanánk, és a magyar kormány a szerb sertések behozatala ellen elrendelt korlátozó intézkedéseket hajlandónak nyilatkoznék akképp enyhíteni, hogy a viszonyok alakulásához képest az eddig gyakorolt szigor helyett az okvetlenül megkívántató elővigyázat követelményein túl nem terjedő eljárás alkalmaztassák. Előadó miniszter úr célszerűnek tartaná továbbá, hogy az itteni szerb főkonzulátusnak ne adassék írásbeli válasz, hanem a földmívelésügyi miniszter úr magához kéretvén az illető konzul urat, értesítse őt szóval, hogy tiltakozást el nem fogadunk, és hogy igyekezni fogunk az ügyet illetékes úton megoldani. Előadó miniszter úr felhatalmazást kér, hogy a földmívelésügyi miniszter úrnak ily értelemben adhasson választ. A minisztertanács a miniszterelnök úrnak azon felvilágosítása nyomán is, hogy a kérdéses állategészségügyi eljárás enyhítése körül a külügyi és a földmívelésügyi miniszter urakkal a kellő tárgyalások folyamatban vannak, a kereskedelmi miniszter urat felhatalmazza, hogy a földmívelésügyi miniszter úrnak adandó válaszában a lehető mérsékelt eljárás 289