Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

1890. június 20. 147227 A Törökországba bevinni tiltott árukra nézve, valamint az Egyptommal és Bulgáriával létesítendő egyezményekre

16 nézve elfogadhatók a török kormány által javaslatba hozott határozmányok. A XXIII. cikk helyett, minthogy a török kormány a régi kapitulációkat illetőleg azt az álláspontot foglalja el, hogy azoknak határozmányai csak annyiban érvényesek, amennyiben időközben kölcsönös egyetértéssel megváltoztatva nem lettek, s az egyszer megszűnt határozmányok többé fel nem éledhetnek, és semmi kilátás sincs arra, hogy a török kormány ezen álláspontjától el fogna térni, elfogadható azon határozat, melyet a két fél megbízottai Konstantinápolyban megállapítottak, s mely a régi kapitulációk érvénye isméti feléledésének legkevésbé prejudikál. Ami a török vámszabályzatot illeti: az szerződésileg nem volna megkötendő, de részünkről kijelentendő, hogy e vámszabályzatnak azon intézkedései, amelyek a szerződés által szerzett jogainkkal ellentétben állanak, reánk nézve nem alkalmazhatók. A minisztertanács elfogadván a közös vám- és kereskedelmi értekezlet javaslatait, jóváhagyta, hogy megbízottaink utasítása aszerint módosíttassák; egyúttal azonban felhatalmazta a kereskedelmi mmiszter .urat, hogy oly esetekben, amidőn a

e pénzügyi és földmívelésügyi miniszter urakkal teljes egyetértésben lesz amennyiben az alkudozások folyamában további, nem elvi fontosságú módosításoknak szüksége merülne fel, megbízottainknak utasítását

8 a minisztertanács meghallgatása nélkül is módosíthassa. Jegyzetek a Baross beszúrása. b Itt eredetileg csak ennyi állt: „urakat, hogy"; Tarkovich alakította át a szöveget. c Az itt következő „közös egyetértéssel" szavakat Tarkovich kihúzta. d Az 5-8. pontokat nem közöljük. e Tarkovich beszúrása. f Tarkovich átírta a szöveget; itt eredetileg csak ez állt: „urakat, hogy". g Az itt következő „közös egyetértéssel" szavakat Tarkovich kihúzta. 1 Ld. még 1890. márc. 25J3. és 4., ápr. 11./2., máj. 23J8., jún. 27J6., 1891. jan. 9/1., 1892. febr. L/2., okt. 28.Z6., nov. 28.Z2. 2 A tervezetre vonatkozó iratok: OL - K 26 - 1890 - 26 (1441). — A mt. határozata alapján módosított szabályzattervezetet a vkm. jún. 28-án tette át a me.-höz. Uo. (2170). 3 Ld. még 1890. máj. L/2., jún. 27./L, júl. 4./3., nov. 19./8., dec. 3./3., 1891. máj. 21./16. 4 A 17. § kimondta, hogy a katonai igazgatás felhívására az italmérési jog tulajdonosa köteles minden laktanyában és fióklaktanyában markotányost tartani. Ezzel szemben az 1888:35. te. 5. §-a úgy rendelkezett, hogy katonai laktanyákban és gyakorlóhelyeken levő vendéglőkben italmérési engedély csak azoknak adható, akiket erre az illetékes parancsnokság kijelöl. 5 A módosításokat a púm., a honv. m. és a búm. képviselőinek részvételével máj. 24.-jún. 4. között tartott értekezlet javasolta. A honv. m. ezen az alapon készítette el „a Közös Hadsereg (Haditengerészet) és a Honvédség beszállásolásáról szóló 1879. évi XXXVI. te. némely rendelkezéseinek módosítása tárgyában" c. tvj.-ot. Ezt és az értekezlet jk.-ét ld. OL - K 26 - 1894 - 2845 (1955/1890). 6 Az 1887:20. te. értelmében azoknak a katonai személyeknek özvegyei és árvái részesültek özvegyi nyugdíjban, ill. nevelési járulékban, akiknek férje, ill. apja háborúban elesett, továbbá sebesülés vagy hadi fáradalmak következtében elhalt, és 1887. ápr. 30-án (a te. hatályba léptekor) még tényleges állományban volt. Az ellátás fedezetéül az 1880:27. te. alapján a katonai szolgálatra alkal260