Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

2710./ 1890. március 25. 11. A Pusztaföldvár-Békési HÉV engedélyokmányának módosítása A kereskedelmi miniszter úr előadta, hogy a Pusztaföldvár-Békési HÉV létesítése iránt — még az engedélyokmány kiadása előtt — Békés község és Wenckheim Frigyes gr. között oly értelmű egyezség köttetett, mely szerint a 170 000 Ft-ban megállapított tényleges vasútépítési tőkét a nevezett gróf fogja előlegezni, illetőleg kölcsön útján beszerezni, és ezen költség 1/3 részét magára vállalni, viszont a helyiérdekű vasút jövedelmei és terhei is 1/3 részben Wenckheim Frigyes gr.-ot fogják illetni. E felsőbb hatóságilag is jóváhagyott szerződés értelmében Wenckheim Frigyes gr.-nak joga lett volna kérni, hogy az engedélyokmányban engedélyesként ő is megneveztessék, minthogy azonban ezt tenni elmulasztotta, az engedélyokmányban csak Békés községe neveztetett meg. A vasút terheinek és jövedelmeinek megosztása tényleg az említett egyezmény értelmében történik, de a telekkönyvi hatóság a vasút tulajdonjogának 1/3 részben gr. Wenckheim Frigyesre való bekebelezését megtagadta, mert neve, mint engedélyes, az engedélyokmányban nincsen megemlítve. Ennek következtében Wenckheim Frigyes gr. nevének az engedélyokmányba felvételéért folyamodott. Tekintve a szerződésileg és tényleg fennálló jogviszonyt s azt, hogy Békés községe Wenckheim Frigyes gr. tulajdonjogát utólagosan is elismerte, az előadó miniszter úr a kérést teljesítendőnek tartja. Ennélfogva felhatalmazást kért, hogy eziránt egy Függeléknek az engedélyokmányhoz kiadása útján Ő Felsége legfelsőbb jóváhagyásával intézkedhessek. A felhatalmazás megadatott.

30 12. A Budapesti Állami Távbeszélő Hálózat személyi bérletének részvénytársasági bérletté való átalakítását megengedő 1889. november 9-i minisztertanácsi határozat módosítása — a kereskedelemügyi miniszter előterjesztésére.

31 13. Romániával kötendő egyezmény a védjegyek kölcsönös oltalmáról A kereskedelemügyi miniszter úr előadta, hogy 1887 óta — legelőször a román kormány kezdeményezése folytán — többször felmerült az a kérdés, hogy az ipari védjegyek kölcsönös oltalma iránt létesíttessék-e Romániával valamely egyezmény? A magyar kereskedelemügyi tárca volt vezetője, valamint az előadó miniszter úr is az eziránti indítványokkal szemben eddig tartózkodó állást foglalt el, mert a javaslatba hozott egyezmény nem oly alapra volt fektetve, melyet részünkről megnyugvással elfogadni lehetett volna. 187