Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

Bevezető tanulmány ban maradt. Az eredeti nyelvű jegyzőkönyveket ma a Magyar Országos Levéltárban K 27 törzsszám alatt, a német fordításokat a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchivban őrzik.) Mivel az uralkodó elnökletével tartott minisztertanácsokban a tárgyalás németül folyt, az ezekről készült jegyzőkönyvek (jegyzőkönyv-tisztázatok) is német nyelvűek. Ilyen esetben az uralkodó számára nem külön fordítás, hanem másolat („Abschrift") készült. A minisztertanácsi jegyzőkönyvek évente 1-gyel kezdődő sorszámot kaptak. A testület elé került ügyeket arab számmal jelölt napirendi pontok sorrendjében tartalmazzák. Pontonként hasábosán elválik az előterjesztés (bal oldalon) és a határozat (jobb oldalon). A Szapáry- és a Wekerle-kormányok minisztertanácsainak jegyzőkönyvei közül 15-nek sem a fogalmazványa, sem a tisztázata nem maradt fenn. E jegyzőkönyvek a következők: 1890. december 29., 1891. február 4., 13., 14., 15., 16., 21., 22., 28., március 2., 14., 18., április 3., 1894. szept. 7., 21. Szerencsére megvannak viszont Bécsben ezen dokumentumok német fordításai, amelyek másolata a Magyar Országos Levéltárban is rendelkezésre áll. Az 1891. március 5-i jegyzőkönyvnek sem ismerjük az eredetijét. Ebben az esetben az egykorú német nyelvű másolat megléte (Bécs, HHStA; OL-ban xerox másolat) tette lehetővé a közlést. II. SZERKESZTŐI TÁJÉKOZTATÓ A JEGYZŐKÖNYVEK FORRÁSÉRTÉKÉRŐL ÉS KÖZLÉSMÓDJÁRÓL A magyar minisztertanács 1890-1895 közötti jegyzőkönyveinek forrásértékéről lényegében ugyanaz állapítható meg, amit Iványi Emma hivatkozott müvében az egész dualista korszakra vonatkozóan leírt. Vagyis: a magyar történelem adott időszakának fontos, de — természetesen — önmagában csak korlátozott értékű forrásairól van szó. Ez két körülményből következik. Egyrészt abból, hogy a minisztertanács nem foglalkozott minden lényeges üggyel még a szorosan vett „beligazgatás" köréből sem (pl. az ekkor már nagy arányokat öltő kivándorlás súlyos kérdése egyáltalán nem került a testület elé kormányaink idején!), másrészt pedig abból, hogy a jegyzőkönyvek nem rögzítik szó szerint a tanácskozásokon elhangzottakat, hanem csupán az előterjesztés — gyakran meglehetősen szűkszavú — tartalmát adják vissza, s a vitákra legfeljebb csak utalásokat találhatunk. A legbővebbek az uralkodó elnökletével tartott minisztertanácsok dokumentumai, amelyek összefoglalóan tartalmazzák a király és a felszólaló kormánytagok által elmondottakat. Rontja az önmagában vett forrásértéket a jegyzőkönyvek egyenetlensége. Bő terjedelemben szereplő ügyek váltogatják egymást a szinte csak megemlítettekkel. Mindennek ellenére nélkülözhetetlennek kell minősítenünk ezt a mégiscsak a magyar kormányzati tevékenység egészét tükröző forrásanyagot. Természetesen figyelembe veendő, hogy a magyar minisztertanács működése a dualizmus rendszerében nemcsak a magyar minisztériumok és az Országgyűlés, hanem a közös minisztériumok és minisztertanács, valamint az osztrák minisztériumok és minisztertanács működésével is szervesen összefüggött. Következésképpen a magyar minisztertanács jegyzőkönyvei ezeknek a szerveknek az irataival együtt igazán jelentősek a történelemtudomány számára.

4 170