Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

Bevezető tanulmány én ismét és változatlanul (168 fős többséggel) elfogadott és visszaküldött a főrendeknek.

6 A 11/1. fejezetben és az 1894. május 28-i jegyzőkönyv 1. pontjához készült jegyzetben részletesen foglalkoztunk a kormány próbálkozásaival, javaslataival, amelyeket az újabb főrendiházi szavazás sikerének biztosítása céljából tett, valamint szóltunk Ferenc József, ill. bizalmasai törekvéseiről. Itt csupán utalunk arra, hogy a király eldöntötte: mindenáron el kell érni a házassági javaslat főrendiházi megszavazását. Ennek érdekében gyakorlati lépéseket is tett. Ugyanakkor már ezekben a napokban megkezdődtek a kormány menesztésére irányuló bizalmas tapogatózások. Az ilyen jellegű híresztelésekre a hivatkozott május 28-i minisztertanácsi jegyzőkönyvben is találunk célzást. A kormánypárt elnöke ezekben az izgalmas, várakozás teli napokban a következőket írta naplójába: „Az egész Szabadelvű Párt lázasan várja Ő Felsége elhatározását, mert csakugyan szomorú volna az, hogy egy olyan kormánytól dicsőségteljes tevékenysége közben vonassék meg Ő Felsége bizodalma, s kényszeríttessék a viszszalépésre. [sic !] Pedig ha Ö Felsége tagadó vagy csak kétes választ ád [a kormány javaslataira — L. /.], kénytelen a Wekerle-kormány benyújtani lemondását."

7 A feltételezés hamar valósággá vált. Miután az uralkodó nem fogadta el a kormány által kért, az örökös főrendiházi tagok számának növelését tartalmazó kijelentésre vonatkozó felhatalmazást, Wekerle június l-jén szóban bejelentette Ferenc Józsefnek a kormány lemondását, aki nyomban el is fogadta azt. A miniszterelnök és a miniszterek — az aznapi minisztertanács határozata alapján — június 2-án írták alá a hivatalos, írásbeli felmentési kérelmet (1894. jún. 2./1.), amelynek indokolási része így szólt: „Felséged hű kormánya nem volt oly szerencsés, hogy előterjesztésének ezen részére [mármint az örökös főrendiházi tagok számának növelésére — L. J.] nézve Felséged legfelsőbb jóváhagyását megnyerhette volna; miután pedig azon bizonyosság nélkül, hogy a jelzett alkotmányos eszközt szükség esetén igénybe vehesse, tekintve az összes fennálló viszonyokat, s ebből folyólag a kabinet helyzetét, — nem remélheti, hogy az ország ügyeit sikeresen tovább vezethesse s azon szolgálatokat tehesse, melyeket tőle Felséged legfelsőbb bizalma s az ország méltán várhatnak,... kérnünk kell... Felségedet, hogy szóbelileg már legalázatosabban bejelentett... lemondásunkat... elfogadni és minket miniszteri állásainktól felmenteni méltóztassék."

8 Ferenc József hivatalosan csak június 4-én, aznapi Budapestre érkezése után írta alá a kormány lemondását elfogadó kéziratot

9

, de már ezt megelőzően, június 1jén — meg sem kérdezve a mérvadó budapesti politikusokat — megbízta KhuenHéderváry Károly horvát bánt az új kabinet megalakításával, mégpedig az egyházpolitikai törvények, köztük a házassági jogról szóló elfogadtatásának programjával. A bán már június 2-án Budapestre érkezett, és — a kormány lemondásának hivatalos elfogadása előtt — megkezdte kormányalakítási tárgyalásait. Járt Wekerlénél, br. Bánffy Dezső képviselőházi elnöknél, Tisza Kálmánnál, Szlávy József főrendiházi alelnöknél, de hamar beláthatta, hogy vállalkozásának alig van esélye. Hiába hangoztatta, hogy tiszta szabadelvű kormányt kíván alakítani,

10 mindenki elzárkózott előle. A helyzet pattanásig feszült. Elsején este a Bécsből hazatérő Wekerlét nagy tömeg fogadta, és — éltetve, kocsijának lovait is kifogva — kísérte, ill. vitte a kor159