Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

Bevezető tanulmány teljes egyetértés van a kormányon belül a kötelező polgári házasság bevezetését illetően, és uralkodói jóváhagyást kapott annak elvi kijelentésére, hogy „a házassági jogra vonatkozólag kidolgozandó és már munkába vett törvényjavaslat a minden állampolgárra kötelező házassági jog, a házassági jogviszonyból származó kérdések feletti általános állami bíráskodás és a kötelező polgári házasság alapelvei alapján készíttetik el." Majd így folytatta: „ez nem érintheti Ő Felségének azon legmagasabb jogát, hogy a kivitelre és egyes részletes intézkedésekre nézve legmagasabb elhatározását akkorra tartsa fenn, midőn a kidolgozott törvényjavaslat eléje terjesztetik." A kormányfő kormánya nevében kéréssel zárta beszédét: őszinte támogatást remél „azok részéről, akik velünk egy elvi alapon állanak vagy általában helyeslik eljárásunkat; tárgyilagos elbírálást azok részéről, kik külön nézeteket képviselnek."

12 A program alapján megállapítható, hogy az új kormány gyakorlatilag az előző kabinet irányvonalát kívánta továbbvinni, azt az egyházpolitika radikális megváltoztatásával kiegészítve. A kormánypárt ünnepelte vezérét. Az ellenzék sem fogadta nagy lármával a programot. Sorrendben Eötvös Károly (Függetlenségi és 48-as Párt), Apponyi Albert (Nemzeti Párt) és Ugrón Gábor (a függetlenségiek külön csoportja) reflektált az elhangzottakra. Eötvös — természetesen hangsúlyozva pártja elhatárolódását a kormánypárttól — több ponton egyetértését fejezte ki a kormány terveivel, és tárgyilagos kritikát ígért azzal, hogy pártja apró akadályokat nem gördít a kormány liberális politikája elé. Apponyi a választások tisztaságának biztosítására tervezett lépést kevésnek tartotta, és követelte a majdani közigazgatási reformtörvények együttes hatálybaléptetését, legnagyobb jelentősége mégis az egyházpolitikára vonatkozó kijelentésének volt. A Nemzeti Párt vezére aláhúzta: még nem látja a teljes egyetértést a házassági jog alapelveiben, mivel a kormány csak saját felelősségére vállalta a házasság megkötésének kötelező polgári formáját. Ha tehát a kabinet olyan előterjesztéseket tesz, amelyek alapján a lelkiismereti szabadság és a jogegység elérhető, valamint a házassági kötelék megszilárdítható, akkor meg fogja kapni a támogatást — mondotta. Álláspontját semmiképpen sem lehetett a liberális egyházpolitika helyesléseként értelmezni! Apponyi ráadásul a kormány szuverén voltát is megkérdőjelezte, és a „Tisza-klikk"-re gondolva utalt arra, hogy a kormány mellett és mögött „felelősség nélküli titkos befolyások" a leghelyesebb program esetén is kizárják a kormány iránti teljes bizalmat. Ugrón mindenben elutasította a kormányprogramot.

13 A Wekerle-kormány programjának, ezen belül különösen az egyházpolitikai reformoknak a megvalósítása nem tűnt könnyűnek. Részben Ferenc József tartózkodó, nem egyértelmű, kényszer szülte magatartása, részben a katolikus egyház nagy hatalma, a Főrendiház konzervatív többsége adott okot a pesszimizmusra, de magán a kormánypárton belül sem volt teljesen egyöntetű a támogatás. Az egyházpolitikai ellenzék a kormányfő szintén november 21-én megtartott főrendiházi bemutatkozásakor már megfújta a riadót: a többségben lévő katolikus főrendek vezérei, gr. Zichy Nándor és gr. Esterházy Miklós Móric hevesen támadták a kormány elképzeléseit.

14 A kormánypárti hangulatot jól jellemzi Podmaniczky Frigyes 1892. december végi naplóbejegyzése, amely a Szabadelvű Párt elnökének a kormány változásról kialakított véleményét rögzíti: „Az eredménye a válságnak ... a Szabadelvű Pártra nézve igen előnyös, mert végre az egyházpolitikai kérdésekben tiszta s egészen helyes ál116