Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)

Bevezető tanulmány A WEKERLE-KORMÁNY MEGALAKULÁSA ÉS PROGRAMJA Szapáry Gyula kormányának lemondását követően 1892. november 10-11-én zajlottak le az új miniszterelnök kiválasztására irányuló királyi meghallgatások. Az uralkodó Szapáryt, Wekerle pénzügyminisztert, Fejérváry honvédelmi minisztert, br. Bánffy Dezső házelnököt, valamint Tisza Kálmán és Széli Kálmán országgyűlési képviselőket rendelte magához Bécsbe.

1 Nyilvánvaló volt: az új kormányfő személyét az dönti el, hogy az egyházpolitika kezelését illetően Ferenc József utat enged-e a kötelező polgári házasság kormányprogramba vételének. A király mozgástere meglehetősen leszűkült, hiszen a kormányzópárt meghatározó többsége ezt követelte. November 10-én külön-külön — sorrendben — Szapáryt, Tiszát, Szélit és Bánffyt fogadta az uralkodó, akik — a kormánypárti lap tudósítása szerint — „egészen egybehangzó nyilatkozatokat tettek az iránt, hogy az egyházpolitikai kérdések megoldása, más mint határozottan liberális elvi alapon, keresztül nem vihető."

2 11 -en Wekerle volt királyi kihallgatáson, és el is dőlt, hogy ő kap kormányalakítási megbízást, amint az a sajtóban már másnap — feltételes formában — meg is jelent.

3 A kormánypárt szócsöve ezen a napon másról is tájékoztatott: egyrészt közölte, hogy „a Wekerle-kabinet politikai programja a Szabadelvű Párt eddigi programjának bővített és javított kiadása lesz", másrészt biztató jelként értékelte az uralkodó döntését, mert „Wekerle megbízatása a kabinetalakítással a valódi és tiszta liberalizmus érvényesülését jelenti", egyúttal „a demokrácia diadala, mert valóban semmi sem jellemezheti kedvezőbben a parlamentáris életet, mint az, ha valaki tisztán és kizárólag a saját tehetsége és munkája által, a legszerényebb »lateiner« állásból a legmagasabb politikai polcra, miniszteri fogalmazóságból miniszterelnökségig emelkedik."

4 Wekerle miniszterelnökségét a kormánypárt túlnyomó többsége akarta, és az uralkodó által megkérdezett vezető személyek is egybehangzóan őt ajánlották.

5 Ferenc József — a parlamenti többség elvesztésének kockázata nélkül — nem nagyon tehetett mást: elfogadta a javaslatot és ezzel együtt — legalábbis elvileg — a korábbinál radikálisabb egyházpolitikai programot. A király november 17-én — az addigi gyakorlat szerint, a lelépő kormányfő aznapi előterjesztésére és ellenjegyzésével — nevezte ki az új miniszterelnököt, Magyarország első polgári származású kormányfőjét, egyúttal utasította őt a kormány tagjaira vonatkozó javaslat megtételére.

6 Wekerle — aki Bécsben tartózkodott — még aznap előterjesztette a miniszterek listáját.

7 Közel egy hetet igényelt tehát az új kabinet tagjaínak kiválasztása. Ennek alapvetően személyi oka volt. A miniszterek közül ugyanis Fejérváry és Josipovich eleinte azzal fenyegetőzött, amennyiben Szilágyi a kabinet tagja marad, ők visszalépnek. Indokaikról és a tényállásról Podmaniczky Frigyes naplójában a következő olvasható: „Szilágyi Dezsőt nem csak minisztertársai — Josipovich és Fejérváry, akiket ostobáknak címzett, nem akarván vele egy minisztériumban helyt állani —, de a pártunk közül sokan [sic !] annyira utálnak, 113