Lakos János: A Szapáry- és a Wekerle-kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1890. március 16. - 1895. január 13. 1. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 33. Budapest, 1999)
Bevezető tanulmány buktatták Szapáryt, aki több — nem egy esetben elkerülhető — kudarcot tudhatott maga mögött. A kabinet tagjai a kormány utolsó, november 4-i minisztertanácsában írták alá a lemondást tartalmazó okiratot. (1892. nov. 4./1.) Ferenc József november 6-án fogadta el a lemondást, egyúttal megbízta a kormányt — a következő kabinet megalakulásáig — az ügyek vitelével. Szapáry november 9-én az Országgyűlés mindkét házában bejelentette a kormány visszalépését és az uralkodói döntést. Rövid beszédének lényegét szó szerint idézzük: „A kormány tagjainak sokszor volt alkalma az egyházpolitikai kérdésekben ... nyilatkozni. A kormány az ezen alkalmakkor kifejtett programnak megfelelően előkészítette a törvényjavaslatokat az általános polgári anyakönyvezésről, az izraelita vallás törvénybe iktatásáról, valamint a vallás szabad gyakorlatáról, és ezen törvényjavaslatok beterjesztésére megnyerte a korona jóváhagyását. ... A házassági jog reformjának alapelvére nézve ... a minisztérium egyhangú megállapodásra jutott, kivéve a házasság polgári megkötésének kötelező formáját, amelyre vonatkozólag, úgyszintén az egész kérdésben teendő nyilatkozatra nézve nem tudott a kormány oly megállapodásra jutni, amely egyszersmind a korona helybenhagyását megnyerte volna. Ily viszonyok közt a kormány, nem lévén azon helyzetben, hogy az ország javára sikeresen működhessék, beadta lemondását, és 0 Felsége folyó hó 6-án kelt legfelsőbb elhatározásával a minisztérium ezen lemondását elfogadta ..." E miniszterelnöki bejelentés szűkszavúan ugyan, de hűen tartalmazta a tényeket. Az ellenzéket — természetesen — nem elégítette ki a tájékoztatás, Eötvös Károly és Apponyi Albert is részletes magyarázatot követelt. A Függetlenségi és 48-as párti Eötvös kemény szavakkal, a valóságtól kissé elrugaszkodva, illette a búcsúzó kormányt és fejét: „... ezen két esztendő és nyolc hónap alatt az ország ügyei szerencsésen nem vezettettek. Nagy és fényes ígéretekkel lépett ezen kabinet az ország törvényhozása és a nemzet elé. Ama nagy és fényes ígéretekből nem teljesített egyetlen egyet sem". Az ellenzéki vezérszónok konkrétan említette a kudarcokat, a szerencsétlen lépéseket: a közigazgatási reformjavaslatot, az Országgyűlés idő előtti feloszlatását, a „nemzet méltóságának és hagyományos érzületének nem egy kérdésben sértésé"-t, az egyházpolitika helytelen kezelését. 15 A miniszterelnök felmentése ténylegesen 1892. november 17-én történt meg, a kormány pedig november 19-én adta át helyét. 16 * * * Szapáry és kormánya tevékenységét, teljesítményét Eötvös Károly mellett hivatkozott kortársi és történészi értékelések szinte egyöntetűen negatívan ítélik meg. Ez a kabinet — kormányzati teljesítményét illetően — véleményünk szerint sem tartozik Magyarország legkiválóbb kormányai közé, a beharangozással ellentétben nem bizonyult nagy reformkabinetnek. Az viszont kétségtelen, hogy a számos kudarc mellett néhány vonatkozásban igazi sikereket ért el. Ilyenek, a dualizmus közjogi alapjainak megvédésén, az Ausztriával és Horvátországgal való normális viszony fenntartásán túl — többek között — az államháztartás egyensúlyának megszilárdítása, a valutarendezés, a vasút-államosítások befejezése, a nyugati államokkal kötött új kereskedelmi szerződések és az ún. munkásvédő törvények megalkotása. Elsősorban 109
