Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár VI. (1417–18) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 32. Budapest, 1999)

reppertum suo modo ipse Gregorius iobagionem domini sui salientem asserebat. Ad quod ipse Iohannes respondit, quod suus verus esset iobagio et hoc ad testimonium egregii viri Mathei de Paloch submitteret, ut dum ipse Matheus in quodam honore suo fuisset, tunc ab eodem eidem Andree licentiam abeundi petivisset et petitionis sue annuisset et sic citra quatuor annos iusto terragio deposito ad ipsum causa commorandi venisset. Et demum prefatus Gregorius procurator eiusdem Nicolai Leukes Thomam Vrdeg cum filio suo Mathia iobagiones domini sui salientes asserebat, quo audito ipse Iohannes respondit viceversa, quod eosdem iobagiones in anno cuius iam decima instaret revolutio Sebastianus comes mediantibus litteris regalibus ad ipsum transduxisset moraturos.

5 Ceterum ipse Gregorius procurator annotati Nicolai Kouach iobagionem domini salientem enodabat, quo percepto ipse Iohannes respondebat, quod in anno cuius iam quarta instaret revolutio annualis Brictius de Zakol ad ipsum iusto terragio deposito permisisset moraturum. Nos vero auditis partium propositionibus unacum aliis nobilibus viris tunc in sede nostra iudiciaria consedentibus decreveramus adiudicantes, ut pro parte Vallentini pre[notati] Thomfas] Des dictus villicus ipsius Nicolai Leukes in Orros commorans, ex parte autem Kouach nominati Andreas de Byri similiter villicus eiusdem Nicolai, ex parte autem Andree filii Pauli l[ittera]ti, T[hom]e Vrdegh et Mathie filii eiusdem, ex quo protunc villici recordari non potuerunt quo tempore ipsi fuerant salientes, Nicolao filio Leukes trinies(!) sola sua in persona sacramentum deponendi comiseramus,

6 ut ipsi iobagiones sui fuissent salientes. Ipse vero Martinus Vasas litteras gratiosas serenissimi principis domini Sigismundi Romanorum regis semper augusti exibuit, in quibus vidimus contineri, ut sua serenitas tempore illo, quo ipsum Martinum hospites de Bezermen in vinculis et ferramentis abduxissent moraturum, tunc eidem Martino fecisset gratiam specialem; et visa ipsa littera gratiosa minime ipsum adiudicavimus, sed ad deliberationem et determinationem sue serenitatis submiseramus; et quia prelibatus Iohannes de Kallo minime in nostro iudicio contentari voluit, hanem felmutatta Zs. júl. 18-i oklevelét (2190), ezért a pert meghozott ítéletükkel együtt in curiam eiusdem domini nostri regis sue

7 deliberationi prelatorumque et baronum suorum adiudicationi

8 transmisimus, a feleket kötelezve, hogy Mihálynap nyolcadán ott jelenjenek meg. Papíron, zárlatán három pecséttel és kettő töredékével. DL 54029. (Kállay cs.) - Átírta ez átírás felhasználásával Szabolcs megye 1422. ápr. 18-án kelt oklevelében. Klimó-gyűjt. 134. (DF 285877.) 1 Az átírt oklevél dátumában ante helyett tévesen post áll, ami helytelenül ápr. 28. E szó után tévedésből még egyszer: portionem. 3 Az eredetiben: vocatum. 4 Az eredetiben: villicis. 5 Az eredetiben: moraturum. 6 Az egész mondat ezzel a hibás szerkezettel. 7 E szó után tévedésből: et. 8 Az eredetiben: adiudicationem. 2362 Szept. 17. A prágai egyetem bölcsészeti kara Szalánkeméni Jakabot és Nagyszebeni (Hermanni civitas) Jánost borostyánkoszorúsi vizsgára bocsátja. - Mon. Prag. 1/1. (Prágai egyetem lt.) - (M.) 2363 Szept. 18. Ulm. Tamási Henrik, Zs. udvarmestere és Hatvani István fia: László elismerik, hogy Lajos bajor hercegnek 70 rajnai forinttal tartoznak, s kötelezik magukat, hogy az összeget vízkeresztig (1419. jan. 6.) visszafizetik. - Reg. Boica XII. 295. -(M.) 2364 Szept. 18. Stuhm. Küchenmeister Mihály, a német lovagrend nagymestere Wormditt Péter római procurator-hoz. Hogyan gondolja a poznani püspöknek járó évi 50 márka átszámítását? A püspök 50 porosz