Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár VI. (1417–18) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 32. Budapest, 1999)

964 Szept. 29. (Constantie, in [Michaelis] archangeli) Zs. Kispalogia-i, alább Bodafalua-i Boda (dictus) Imre szolgálataiért neki, [...] Jánosnak, Mihálynak, Gáspárnak és Timótnak az oklevél élén megfestett címert adományozza. Címer: Balra dőlt kerek talpú pajzs kék mezejében terebélyes, magas vörös rózsafa mögött balra ugró dámvad ünő látható, sisakdísz ugyanaz, sisaktakarók: vörös és ezüst. Darabokra szakadt, erősen hiányos hártyán, függöpecsétje hiányzik. DL 98441. (Vétel.) - Nyáry: Heraldika UO, reg. - Turul XXIV (1906) 15/5, reg. - Áldásy II. 34. (Mindhárom másolat alapján eltérésekkel, a leírásban a címerállat nyúl.) - (M.) 1 E megállapítást Vajay Szabolcsnak köszönöm. 965 Szept. 29. (Constantie, in Michaelis) Zs. a néhai Marczal/Marchal-i Miklós (magn.) volt erdélyi vajda és uterinus testvére: Dénes (magn.) volt székely ispán, most somogyi ispán szolgálataiért Borbála királyné egyetértésével, a prelátusok és bárók tanácsára de manibus nostris regiis noveque et perpetue nostre donationis titulo örök joggal és visszavonhatatlanul Dénes ispánnak és általa fiainak: Györgynek és Istvánnak, néhai Miklós vajda fiainak: László csanádi prépostnak, Istvánnak, Imrének és Jánosnak, valamint Dénes ispán patruelis testvéreinek, János fiának: Györgynek, István fiának: Miklósnak és Péter fiának: Lászlónak adja a Somogy megyei Segesd királyi opidum-ot és a hozzá tartozó Gezthwnye, Bolhás, Barcz, Bwlchow és Aranyas királyi birtokokat. Az ennél sokkal nagyobb jutalmat érdemlő szolgálataikat hosszú időkön át magukat nem kímélve nyújtották Magyarország és Bosznia különböző súlyos ügyeiben és nehéz hadjárataiban pro nostri regii honoris exaltatione, amikor tamquam fidelissimi pugiles et athlete/atlete fortissimi Magyarország és az egész kereszténység védelmében szembeszálltak a hatalmas tömegben az országba zúduló törökökkel és pogányokkal, s őket in certis partibus Themesiensibus, először Somlyó opidum előtt, másodszor a Nyarad folyó mellett, harmadszor in campo ante villám Totchaak appellatam és negyedszer Maráz opidum előtt kemény küzdelemben legyőzték, számtalan törököt kardélre hányva. Miklós vajda ezek után a közelmúltban in Foriulii et Istrie partibus a velenceiekkel, az ő és országai capitalis ellenségeivel mérkőzött meg, számos familiárisát vesztette el e harcokban, amikor pedig Mot vár alatt a velenceiek hatalmas seregére támadt, és kitartóan annak legyőzéséig kívánt küzdeni, maga is halálos sebet kapott, és rövidesen meghalt. Végül most, hogy ő in presentibus Alamanie partibus et expressanter in presenti sacrosancto generáli Constantiensi concilio munkálkodik az egyház és a birodalom helyzetének megreformálásán, Dénes ispán honore cum ingenti látogatta őt meg és számos szolgálatot tett neki. - A szöveg élén jobb felől és a pecsét alatt: Commissio propria domini regis. Hártyán, a szöveg alatt papírfelzetes titkospecséttel. DL 10618. (NRA 595-9.) - Katona XII. 272, hiányosan. (Cornides kézirataiból.) - Fejér X/5. 805, a birtoknevek nélkül. (Kaprinai után.) - Ortvay: Temes 539, reg. - Tört. és Rég. Ért. Új folyam 19 (1903) 90, reg. - Átírta Zs. 1418. jan. 28-án kelt privilégiumában: 1429. DL 10620. (NRA 595-21.) 966 Szept. 29. (Constantie, in Michaelis) Zs. néhai Marchal-i Miklós volt erdélyi vajda (magn.) és testvére: Dénes volt székely ispán, most Somogy megye ispánja (magn.) szolgálataiért az utóbbinak, fiainak: Istvánnak és Györgynek, továbbá fráter patru-