Mályusz Elemér: Zsigmondkori oklevéltár VI. (1417–18) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 32. Budapest, 1999)

358 Ápr. 24. e. (Zenthemreh, f. V. p. Marchy 1 ) Varaskezy Lépes Loránd erdélyi alvajda a kolozsmonostori konventhez. Küldje ki tanúbizonyságát, hogy a kijelölt alvajdai emberek egyikével legyen György-napot követő vasárnapon (ápr. 25.) jelen a Gewrgfalua-i, a Zamosfalua-i és a Dezmer-i nemesek birtokai között levő vitás föld ügyében fogott bírák által hozandó döntésnél, s erről tegyen neki jelentést. Kijelölt alvajdai emberek: Valentinus dictus Chech de Rewd, Iohannes f. Desew de Patha, Paulus dictus Chech de dicta Rewd, Stephanus de Buda. A kolozsmonostori konv. 141 [7.] ápr. 27-i jelentéséből: 371. DL 27000. (KKOL, Cista comitatuum, Kolozs M-60.) 1 A kolozsmonostori jelentés megírásakor az alvajdai levél keltezésében előbb leírták, hogy feria quinta proxima post festum Beati Mathey és ezt követően kb. két szónak helyet hagyva folytatták a keltezést. Majd később áthúzták a Mathey szót és az üres helyre beírták: Marchy evangeliste. A hiányosan megmaradt oklevé­len az alvajdai levél évszámának utolsó számjegyét jelentő szóból csak az első és harmadik betűnek a harma­dik vonal alá lehúzott szára maradt meg. Ennek alapján ugyan a számjegy sexto és septimo egyaránt lehet, de az oklevél írója a p betű szárát jobban lehúzta, ezért kellett az 1417-i évszám mellett dönteni. (A konv. okle­velében az évszám helyett anno Domini supradicto áll.) A György- és Márk-napok alapján megadott keltezé­sek zavartságát nem sikerült jobban megoldani. 359 Ápr. 24. (Constantie, in Georgii) Zs. Pelseuch-i Bebek János (magn.) tárnokmester­hez. Nagy nehezteléssel és csodálkozással értesült arról, hogy - talán az ő távollétét kihasználva - cives, hospites et populos civitatis nostre Cassouiensis, presertim vero iudices et iuratos eiusdem nostre civitatis, amikor azok jogszolgáltatásért vagy a civitas egyéb ügyeiben megjelennek előtte, verbis furiosis, illicitis, turpibus, diffamatoriis et subsannativis plurimum dehonestando illeti, helyrehozhatatlan káro­kat okoz nekik per exquisitas calumpnias et cautelosas obligationes a tramite iuris et laudabilis antique consuetudinis exorbitantes, némelyikét gyakorta jobbágyai vagy más in vestris tenutis, possessionibus et districtibus lakók kérésére, nulla prius in ipsorum medio, ut moris est, iustitia postulata arrestando tetszése szerint idéz maga vagy helyettese elé, in causis civilibus - a tárnokmesteri hivatalnak és városainak régi szokásával ellentétben - nem szabad városainak e célra kirendelt bíráival és esküdt polgáraival, hanem a tetszése szerint választott személyekkel ítélkezik, s íté­leteiben önkényesen marasztalja el őket, egyeseket a civitas-ba küldött familiárisai­val kilakoltat, házaikat bezárattatja és pecsétjével lepecsételteti, szemük kinyomásá­val, letartóztatással és javaik elvitelével fenyegeti, és számtalan egyéb módon tyrannice szüntelen zaklatja és károsítja őket. Mindennek következtében már szük­ségleteik beszerzésére sem mernek eltávozni, sőt a nagy költségek miatt, amelyekbe gyakorta kényszerülnek verni magukat, hogy hozzá utazva jelezzék neki predictas illicitas oppressiones, annyira elszegényedtek, hogy nem képesek megfizetni az ő és az ország javára és védelmére rájuk kivetett összeget, amit pedig készségesen meg­adnának. Gondolja tehát meg, hogy megengedheti-e magának ezt az önkényeske­dést, a civis-einek dühödt üldözését és elnyomását, que omnia indubie nedűm in ipsorum, verum potius in nostrum vergunt dampnum, és azt hogy nem in oppres­sionem, destructionem et persecutionem civitatum nostrarum liberarum ruházta rá a tárnokmesteri tisztséget. Minthogy nem akarja, hogy alattvalóinak effajta panaszai továbbra is háborgassák, ex intentione nostra seriosa firmissime megparancsolja, hogy annak alapján, amit szándékáról az általa élőszóval tájékoztatott Garai Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom