F. Kiss Erzsébet: Az alsó és középszintű oktatás 1848/1849-ben. A Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium válogatott iratainak tükrében (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 30. Budapest, 1997)
Iratok
3. Fölviruland a Népnevelés azáltal, ha a Nép által fizettetni szokott, különben is átkos bér eltöröltetvén, ingyen iskoláztatás hozatik be, s büntetés szabatik a gyermekeit iskolába járatni nem akaró szülékre. Ha az Iskola-Tanítók a Lelkész Urakkal — az Egyházak a Nép számához képest osztályoztatván — egyenlő tisztességes fizetéssel láttatnak el az álladalom által; ha a nem önhibájuk miatt hivataljuk folytatására alkalmatlanná vált Lelkész és Tanító egyének nyugdíjaztatnak; ha azok netalán gyámtalan özvegyeit és árváit a státus anyai karjai közé öleli fel, s rólok, neveltetésökről gondoskodánd, hogy így anyagi szükséggel s családjuk jövendője felőle kétes aggodalommal nem tépelődvén, egyedül fontos hivataljoknak élhessenek. 4. Fölviruland a Népnevelés azáltal, ha a Népnek anyagi jobblétre szert tehetni alkalom nyújtatik. Mert a nyomorral küzdés mellett physikai lehetetlenség a gyermek iskoláztatása. Evégbül véleményünk szerént a Népnevelés szent ügye a Nép lehető boldogsága, s jelenleg a sok milliók szegénységgel küzdése megérdemelné, hogy a legközelebb megnyitandó Országgyűlésen a Mértékletességi vagy józansági egyletek, mint ez az 1841 diki mezei naptárban igen czélszerűen van érintve 7 törvény által életbe léptettetnének, a Papok és IskolaTanítók törvény szerént köteleztetnének azok terjesztésére, és ezentúl minden fizetésöket az álladalomtól húzó egyének, különösen a Papok, s Iskola Tanítók csak úgy alkalmaztatnának hivatalra, ha a mértékletességi vagy józansági egylet tagjai. Ezekben összpontosulnak tapasztalásból merített, alázatos véleményünk szerént a népnevelés eddigi sínylésének, s majdan annak a jelen század kívánatihoz illőleg leendő fölvirulásának okai. Mihelyt ezen nyilatkozataink s véleményünkkel párosult kérelmeink, szíves óhajtásaink valósulnak, elenyészik az a balvélemény: Quem Dii oderunt, Paedagogum fecerunt. 8 Akkor lesznek, találkoznak tudománnyal, ésszel, jó készülettel, népnevelési képességgel jól kiformált egyének, kik nem fogják magokat szégyenleni alkalmaztatni az eddig annyira gyűlölt tanítói hivatalra. Akkor nem fog találkozni egyén, ki hivatalon kívül lévén, szegénysége s alamisnából élése mellett a kínálkozó meglehetős tanítói hivatalra ezt mondja: az én academicus fejemhez nem fér a tanítóság. Végezetre ha a Nemzet teljes bizalmával megajándékoztatott összes Minisztérium vagy Országgyűlés akként intézkednék az Egyházak kormányzására nézve, hogy a Protestáns felekezetek továbbra is a Superintendentiák és Tractusok által lesznek kormányzandók, ezen kormányzás a Tanítókkal azok száma s arányához képest megosztott légyen, és minden eddig kizárólag a Papság által gyakorlott bíráskodási s egyéb jogokkal a Tanítók is részesíttessenek, megjegyezvén azt, hogy a polgári státusban behozandó esküdtszékek - jury a Tanítók s Lelkészek ügyeire nézve is meghatároztassanak. - Minden holtig tartó hivatalok, mint ülnökségek, jegyzőségek, és a Püspökségen kívül, mely a megyei Főispánsággal egyetemben állandó s csak törvényesen lenne elmozdítható - minden elnökségek eltörlendők s három vagy 6 év után újraválasztandók. Magába értetik az is, hogyha az egyenlőség elve Lelkész és Tanítók közé behozatik, minden czimek, mint tisztele(te)s, tudós, Nagytiszteletű, főtiszteletű czimek eltörlendők s csupán hivataljok után nevezendők.
