F. Kiss Erzsébet: Az alsó és középszintű oktatás 1848/1849-ben. A Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium válogatott iratainak tükrében (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 30. Budapest, 1997)
Iratok
óhajtjuk. Óhajtjuk pedig e. f. 1848 iki 20 ik t. cz. 2 ik J} 0 ™* 2 bevégzett tényként kimondott rendelete életbe léptetése által, mely úton egyházunk viszonya az álladalomhoz, mint más felekezetekhez is mindenben az egyenlőség, és viszonyosság elve szerint megalapítandó. [...] Amennyiben a ministeri meghívó levélben az iskolai reform is említve van, nem mellőzhetjük kinyilatkoztatni: hogy noha mi, mint apáink is, már mindenkor a reformatiótól fogva eddigi helyzetünkben is, - és így nemcsak magunkra hagyatva, de inkább nyomatva, mint segíttetve, erőnk megfeszítésével, tetemes áldozat-tételekkel, - igyekeztünk iskoláinkat virágoztatni, s mindinkább tökélyetesíteni; noha talán szerénység sérelme nélkül vallhatjuk, hogy iskoláink minden szegénységünk mellett is a honbeli máshitűek iskoláinál ha elébb nem, de hátrább sem állanak; noha talán azzal is szabad dicsekednünk, hogy iskoláink értelmesség, tudományosság, világosodás, szabadság, egyenlőség, testvériség terjesztésében; úgy szintén nemzetiségünknek és anyanyelvünknek érdekében nem siker nélkül működtek, s eképpen úgy a hazának, mint emberiségnek hasznos szolgálatot tettek: mindazonáltal elismerjük, hogy ezzel az óhajtott tökélytől mindeddig messzi maradtak, s hogy rajok nézve a kor kívánataihoz képest sok még a teendő, minek teljesedését ekkorig, nem akaratunk és igyekezetünk, - de erőnknek korlátoltsága gátolta, s hogy ennélfogva reformra van iskoláinknak szüksége. Mely reformok most, miután ezen intézeteket is az álladalam anyagilag fölkarolta, kivihetőknek tekintetvén, örömmel üdvözöljük e téren a nyújtott alkalmat, örömmel fogadjuk és használjuk föl az állodalomnak is törvényadta iskolakormányzati jogainkkal öszveférhető befolyását. Mielőtt azonban e részben szükségeink elősorolásához, s idetartozó nézeteink, kívánataink kijelentéséhez kezdenénk; miután a legújabb törvény keletkezte, s ennek nyomán történt öszvehívásunk óta egy iskolaügyi törvényjavaslat, melynek pedig a sokszor idézett 20 ik t. cz. 3 lk § a 3 értelmében, kihallgattatásunk előtt, legalább az anyagi részre vonatkozólag, nem lehete, és nem kell vala közbejőni, - csakugyan közbejött, s törvényhozás elibe került, ezt s az ebben előforduló iskolák közösségét illetőleg kötelességünknek érezzük kinyilatkoztatni, hogy mi, mint egyrészről szíves örömmel és hálával fogadtuk az utóbbi törvény 21 ik 4 szakaszát, mely iskoláinkat az ezekből ekkorig igazságtalan önkény útján kizárt máshitű növendékek előtt megnyitott, s eképpen iskoláink közösségét a szabadakaratú használatra létrehozta, továbbá mint elismerjük az államnak jogát, saját költségén iskolákat állítani bárhol, a szabadság felvirult korának szellemével egyedül öszveférhető szabadakaratú használatnak fenntartása mellett: úgy másrészről a közös iskolák ügyét oly értelemben, hogy ilyes iskolákban minden hitfelekezetű iskolák, s a mieink is szükségképp beolvasztassanak, jelen értekezletünk törvény kijelölte tárgyai közé nem sorolhatjuk; jövendőre is pedig mindaddig, míg az idézett törvényczikk 2 lk § ban kimondott egyenlőség és viszonyosság minden tekintetben életbe léptetve s ily módon állásunk úgy az állam, mint más hitfelekezetek irányában telyesen biztosítva nem leend, e tárgyról felekezeti lételünk veszélyeztetése nélkül nem tanátskozhatunk. -
