A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

telek vannak, s nem Kállai elvtárs elhatározásán múlik, hogy hogyan fog dolgozni. Arra kell törekedni, hogy a pártmunka minden irányító szektorában azonos politikai vonal legyen. Ugyanez vonatkozik lefelé is. A „nemszeretem emberek" is csinálnak ilyen problémákat. Mást mond a vezető és mást a beosztott. Ilyen is van, elvtársak. Nekünk százszámra vannak olyan falusi pártszervezeteink, amelyek nagyon jól viszik a Központi Bizottság vonalát, ugyanakkor vannak olyanok/amelyek nem. A pártközpont munkáját kell most nekünk elsőnek megjavítani, itt mutatkoznak elsőnek a bajok. Jogosan mondják a dolgozók, hogy nincs mindenütt proletárdiktatúra. De jólesik hallani az ilyeneket, mint a következő: szovjet emberek voltak Lengyelországban, s ott belecseppentek az eseményekbe. Visszajövet Magyarországra akartak látogatni, de - október 23-a körül történt - aggódtak. A határon találkoztak szovjet emberekkel, akik Magyarországon élnek, s azok megnyugtatták őket, hogy nem baj az, hogy 23-a lesz, gyertek csak nyugodtan. Magyarországon proletárdiktatúra van. Jóleső érzés volt hallani. Úgy látszik Csepelen ugyanoda lukadtunk ki, ez is az egységet mutatja. Hogy Prieszol elvtársék helyesen csinálták-e, hogy a termelési kérdésekkel kezdték? Nem tudom. Központilag ezt nem lehetett volna csinálni, hogy Nagy Imrével együtt kezdtünk volna. Nyugodtan állítom, nagyon jó volt, egy kicsit türelemmel dolgoztunk egy éven át. Egészen vezető emberek is vannak még itt is, akikkel november után itt vesztünk össze alapvető kérdésben. Ez is egy recept, hogy lenyakazzunk valakit. Ha úgy nézzük, hogy minden ember vagy szektás, vagy jobboldali, akkor Magyarországon kivel lehetett volna dolgozni? És ezrével vannak olyan emberek, akikkel nagyon jól lehetett dolgozni. Itt van például a Csatár

48 - nagyon sajnáljuk -, ismerjük a történteket. És ez az ember megvívta a harcát a saját hibáival, és győzött ebben a harcban. Most már ideje van annak - és azért is említettem az aktíván -, hogy mindenkinek azt mondjuk: Elvtársam! egy év elmúlt, ingadozhattál, tévedhettél, más útra térhettél, de most dolgozz! Szigorúan! Elvi követelmények és pártszerűség politikai kérdésekben is, és a gyakorlati, konstruktív munkában is nemcsak a párttagoktól, a párton kívüliektől is most nagyobb szigorúságot követelünk, mert nekik még inkább mondhatjuk, hogy nagy türelemmel voltunk. Ami a párttagokat illeti, elvtársak, a következőképpen áll a dolog. Nem értek egyet Bakó elvtársnővel, amikor elmondta és nehezményezte, hogy az orvosegyetemnek csak kb. 3 orvosprofesszor tagja vonult ki a Köztársaság téri nagygyűlésre. Szívem mélyén örültem, hogy itt csak három ilyen tagja van a pártnak. Ha kezdetnek az szükséges, nagyon barátságosan és békességben búcsúzzunk inkább el 20-30000 párttagtól, aki ijedtében lépett be, és utána kezd tűnődni, és alapvető kérdésekben a marxizmus-leninizmus elvi kérdéseivel nem ért egyet. Retorzió, megtorlás, büntetés nélkül kiléphet, beszéljük rá, hogy lépjen ki, mert erre joga van, és minden területen győzni fog a politikánk. Én nagyon bízom, hogyha megtanultuk azt, hogy pártunk legyen egységesen marixta-leninista eszmei alapon. Ha ez megvan, nem félek ezer orvostól, ha nekünk van három igazi kommunistánk ilyen helyen, mi győzünk. Nem kell a párttagság számával legyőzni az ellenséget. 1945-ben azt hittük, hogy így kell legyőzni az ellenséget. Aki abban nem ért egyet, hogy való97