A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei (Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok 29. Budapest, 1997)

sőt több területen jelentős túlteljesítés is bekövetkezik. Az általában kedvező, a tervezettnél jobb gazdasági eredmények mellett fellépett nehézségek és hibákjellegükben mások, mint amelyek az elmúlt években általánosak voltak, amikor túlfeszített tervezés, az anyagi tartalékok hiánya, a terv mennyiségi teljesítésére való törekvés a gazdasági irányításban sok zavar forrása volt. A folyó évi terv teljesítésének eredményei a népgazdaság jövő évi fejlődésének kedvezőbb feltételeit hozták létre. II. Az Országos Tervhivatalban az 1959. évi tervmunka teljes egészében még nem zárult le. Ennek következtében az itt ismertetett terv-előirányzatok kisebb mértékben módosulhatnak. A tervelőirányzatok kidolgozásakor az Országos Tervhivatal a hároméves terv irányelveit vette alapul. Az 1959-re kitűzött feladatok azonban a fő területeken különböző mértékben nagyobbak a hároméves tervben 1959-re előirányzottnál. A távlati tervben előírt fejlődés meggyorsítása leginkább az állami beruházások mintegy 1,5-2 milliárd Ft-tal való felemelésében jut kifejezésre. A beruházások növelése további lépést jelent a népgazdaság igényeinek jobban megfelelő termelési kapacitás-összetétel kialakítása irányába. A beruházási keretek javasolt mértékű felemelése főként az építőanyagok-termelés [sic!] területén fokozott erőfeszítéseket tesz szükségessé. Az 1959. évi külkereskedelmi áruforgalmi tervjavaslat a népgazdasági terv egyéb előirányzataival összhangban a nemzetközi fizetési mérleg egyensúlyának biztosítását teszi lehetővé. A kiviteli tervben előirányzott 7,3 milliárd Dft-os előirányzat további növelése a jelenlegi számítások szerint nem látszik reálisnak, de év közben a termelési túlteljesítések tervszerű irányításával - és amennyibena mezőgazdasági termelés tervezett előirányzata megvalósul a fizetési mérleg egyensúlyát még biztosabb alapokra lehet helyezni. A terv 1959. évre a reálbéreknek 1957-hez képest 3,7%-os, a bérből és fizetésből élők reáljövedelmének 9%-os növelését irányozza elő. Ez a jövedelmi előirányzat mintegy 59,3 milliárd Ft összegű kiskereskedelmi forgalommal van összhangban. A lakossági igényeknek megfelelő összetételű árualap megteremtése a jövő évben is nehézséget jelent. Az ipari termelés növelését 1959-ben sem kizárólag a rendelkezésre álló termelési kapacitások határozzák meg, hanem a beruházások, a külkereskedelem és az életszínvonal terén javasolt célkitűzésekből eredő konkrét igények. Ezért az ipar egyes területein 1959-ben sem lehet a kapacitásokat teljesen kihasználni. III. Ipar A szocialista ipar termelése 1959-ben 87,6 milliárd Ft, ami az 1958. évi várható termelésnél 4,7%-kal magasabb. Ez az előirányzat 460 millió Ft-tal - mintegy 0,5%-kal - magasabb, mint amit a hároméves terv 1959-ben előírt. A szocialista ipar 4,7%-os növekedésén belül a minisztériumi ipar nagyobb mértékben - kereken 6%-kal - emelkedik. Ezen belül a bányászat termelése 3,8%-kal, a vegyiparé 6,3%-kal, a villamosenergia iparé 10,4%-kal, a kohászaté 1,8%-kal, a gépiparé 10,7%-kal, a könnyűiparé 3,2%-kal, az Élelmiszeripari Minisztérium termelése pedig 4,2%-kal emelkedik. Az alacsonyabb igényekre való tekintettel a terv ugyanakkor az állami helyiipar termelését az 1958. évi várható termelésnél 0,7%-kal, a szövetkezeti ipar termelését pedig 3,4%-kal alacsonyabban irányozza elo. Az ipar egészén belül gyorsabban nő a nehézipar termelése, mint a fogyasztási iparoké. A hároméves tervben előirányzott szerkezeti átalakítás folytatódik. Többek közt a vegyipar termelésében első ízben nő a szerves vegyipar részesedése, gyors ütemben fejlődik a gyógyszeripar termelése, a gépiparban tovább emelkedik az erősáramú gyártmányok és híradástechnikai termékek részaránya. Az ipar termelőkapacitásainak kihasználása az 1959. évi tervben nem egyenletes. Egyik oldalon teljesen igénybe vett, szűk keresztmetszeteket jelentő ipari kapacitások állnak. Pl. építőanyag-ipar, járműipar, bútoripar stb., más iparágakban viszont a termelés lehetőségeit nem tudjuk teljes egészében kihasználni. Igények hiányában a kapacitások egy része kihasználatlan marad a kohászatban (öntöde és kovácsüzemekben, tűzállóanyag-iparban), a vegyiparban (timföld, gumiipar, festékipar, könnyűfémkohászat), a gépipar egyes terüle881